XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 7., vasárnap

Augusztus 7.



Bölcs 18,6-9; Zsid, 11,1-2.8-19; Lk 12, 32-48
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

A mai vasárnapon Jézus a készenlétre akar tanítani minket. Különösképpen Adventben szoktuk hallani ezt a felszólítást, hogy éberek legyünk és várjuk az Úr eljövetelét. A mai szentírási szakaszok azonban arra szólítanak fel bennünket, hogy a készenlét, az Úr iránti figyelmesség egész életünket és belső magatartásunkat kell, hogy kitegye. Ez talán pont a vakációs időszakra is különösképpen igaz, amikor az ember kikapcsolni akar, és sokszor sajnos az Istennel való kapcsolatát is „kikapcsolja”. „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.” Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Bennünk is megfogalmazódhat ez a kérdés: csak a papokra és szerzetesekre vonatkozik ez, vagy mindenkire, rám is, aki csak egy egyszerű ember vagyok? És Jézus kérdéssel válaszol neki: „Ki a hű és okos sáfár...? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.” Jézus nem tesz különbséget. Minden megkeresztelt emberre gondol.
De aztán keménynek hangzó tanítás következik: „De ha a szolga azt mondja magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.” Talán nem egyszer megtörténhet velünk, hogy nem a „boldog”-mondásnál maradunk, hanem a „verésnél”. Vajon megfog-e engem verni az Úr? Vagy ha valami rossz történik velem, talán az Úr megbüntet, megver? De jól figyeljünk arra, amit Jézus igazán mondani akar: A belső, helyes hozzáállást akarja elősegíteni. Az a szolga, aki azt mondja magában, „Uram bizonyára késni fog”, az nagyon távol van Urától. Igazából nincs is személyes kapcsolata vele, nem ismeri és nem is szereti őt, közömbös az Isten felé. Urát ellenségnek tekinti, félelem teszi ki ezt a kapcsolatot. Ezzel önmagát bünteti. Ám az, aki felövezve és égő gyertyával a kezében várja az Urat, vagyis mindennapjaiban számít az Úr jelenlétével, szívében ott él Urának képe, neki teszi mindazt, amit él, őt akarja szeretni akár munkájában, akár pihenésében, az élő kapcsolatban van az Úrra, és ez a kapcsolat boldogságot jelent. Törekedjünk mi is arra, hogy az Isten képe éljen szívünkben, és őt akarjuk szeretni és szolgálni mindabban, amit élünk. Hiszen: „Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.”
Feladat a mai napra: Mindennapjaimban, akár munkámban, akár pihenésemben éber hitre törekszem.