Bölcs 18,6-9; Zsid, 11,1-2.8-19; Lk 12, 32-48
Abban
az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben
pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra
várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak
neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony
mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál
nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket,
boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik
órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az
Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
A mai vasárnapon Jézus a készenlétre akar tanítani minket. Különösképpen
Adventben szoktuk hallani ezt a felszólítást, hogy éberek legyünk és várjuk az
Úr eljövetelét. A mai szentírási szakaszok azonban arra szólítanak fel
bennünket, hogy a készenlét, az Úr iránti figyelmesség egész életünket és belső
magatartásunkat kell, hogy kitegye. Ez talán pont a vakációs időszakra is
különösképpen igaz, amikor az ember kikapcsolni akar, és sokszor sajnos az
Istennel való kapcsolatát is „kikapcsolja”. „Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik
urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót
nyissanak neki.” Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, csak nekünk mondod
ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Bennünk is megfogalmazódhat ez a
kérdés: csak a papokra és szerzetesekre vonatkozik ez, vagy mindenkire, rám is,
aki csak egy egyszerű ember vagyok? És Jézus kérdéssel válaszol neki: „Ki a
hű és okos sáfár...? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a
tevékenységben talál.” Jézus nem tesz különbséget. Minden megkeresztelt
emberre gondol.
De aztán keménynek hangzó tanítás következik: „De ha a szolga azt mondja
magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és
szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura
megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem
gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga,
aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok
verést kap.” Talán nem egyszer megtörténhet velünk, hogy nem a
„boldog”-mondásnál maradunk, hanem a „verésnél”. Vajon megfog-e engem verni az
Úr? Vagy ha valami rossz történik velem, talán az Úr megbüntet, megver? De jól
figyeljünk arra, amit Jézus igazán mondani akar: A belső, helyes hozzáállást
akarja elősegíteni. Az a szolga, aki azt mondja magában, „Uram bizonyára
késni fog”, az nagyon távol van Urától. Igazából nincs is személyes kapcsolata
vele, nem ismeri és nem is szereti őt, közömbös az Isten felé. Urát ellenségnek
tekinti, félelem teszi ki ezt a kapcsolatot. Ezzel önmagát bünteti. Ám az, aki
felövezve és égő gyertyával a kezében várja az Urat, vagyis mindennapjaiban
számít az Úr jelenlétével, szívében ott él Urának képe, neki teszi mindazt,
amit él, őt akarja szeretni akár munkájában, akár pihenésében, az élő
kapcsolatban van az Úrra, és ez a kapcsolat boldogságot jelent. Törekedjünk mi
is arra, hogy az Isten képe éljen szívünkben, és őt akarjuk szeretni és
szolgálni mindabban, amit élünk. Hiszen: „Boldogok azok a szolgák, akiket
uruk megérkezésekor ébren talál.”
Feladat a mai napra: Mindennapjaimban, akár munkámban, akár pihenésemben
éber hitre törekszem.