Zsolt 73,21-26 (ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön)
Amikor
elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:
akkor
balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
de
most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod
szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.
Különben
kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Testem
és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.
A mai zsoltárversekre úgy tekinthetünk,
mint magának a zsoltárnak a szívére és benne találjuk meg a legfontosabb
mondanivalót, ami Aszaf alapkérdését illeti. Itt többről van szó, mint egyszerű
értelmi felfedezésről. Aszaf nemcsak rádöbben, hogy balga volt: „Esztelen
voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted”, hanem egy
mély találkozás jön itt létre az Istennel, ahol Aszaf megtapasztalja Isten jelenlétet,
közelségét: „megfogtad jobbomat.” Maga Isten az, aki megfogja, megérinti,
megtámasztja. Ez nem csupán emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka.
Aszaf most már kész arra, hogy hagyja magát kézen fogva továbbvezetni Istentől,
az Úr szándéka és tanácsa szerint. Hiszen jobb ez neki, mint saját vagy mások
kívánságait követni. És hová fog minket elvezetni az Úr? A számunkra legjobb
helyre: „S végül fölveszel a
dicsőségbe.” Ezalatt a zsoltáríró kevésbé a mennyei dicsőséget érti; nem is
olyan felvételre gondol, amelyben Illésnek volt része, hanem inkább a
szégyenletes haláltól való megmentést fejezi ki vele. De kifejeződik benne a
vágy az Istennel való együttlét után is, amelyet a halál sem vehet el tőle. A
mennyben sincs senki és semmi és a földön sincs, ami az Istennel való
közösséggel felérne. A bűnösök földi
gazdagsága eltörpül emellett. „De
ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.” Erre a felfedezésre sok
szent is eljutott: mi vagy ki töltheti be jobban az ember szívét, mint maga az
Isten? „Ha tiéd Isten, semmid sem hiányzik. Isten egyedül elég !“,
mondta Avilai Szent Teréz. De ha Isten
hiányzik, az embernek semmi sem elég. Kérjük Istentől, hogy életünkben egyre
jobban megtapasztaljuk, hogyan tölti be szívünk legmélyebb kívánságait is és
így elmondhassuk mi is: „Isten osztályrészünk örökre”.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy Isten betöltse szívemet
jelenlétével, szeretetével.