XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 26., péntek

Augusztus 26.



Zsolt 73,21-26                   (ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön)
Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:
akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.
Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.

A mai zsoltárversekre úgy tekinthetünk, mint magának a zsoltárnak a szívére és benne találjuk meg a legfontosabb mondanivalót, ami Aszaf alapkérdését illeti. Itt többről van szó, mint egyszerű értelmi felfedezésről. Aszaf nemcsak rádöbben, hogy balga volt: „Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted”, hanem egy mély találkozás jön itt létre az Istennel, ahol Aszaf megtapasztalja Isten jelenlétet, közelségét: megfogtad jobbomat.” Maga Isten az, aki megfogja, megérinti, megtámasztja. Ez nem csupán emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka. Aszaf most már kész arra, hogy hagyja magát kézen fogva továbbvezetni Istentől, az Úr szándéka és tanácsa szerint. Hiszen jobb ez neki, mint saját vagy mások kívánságait követni. És hová fog minket elvezetni az Úr? A számunkra legjobb helyre: „S végül fölveszel a dicsőségbe.” Ezalatt a zsoltáríró kevésbé a mennyei dicsőséget érti; nem is olyan felvételre gondol, amelyben Illésnek volt része, hanem inkább a szégyenletes haláltól való megmentést fejezi ki vele. De kifejeződik benne a vágy az Istennel való együttlét után is, amelyet a halál sem vehet el tőle. A mennyben sincs senki és semmi és a földön sincs, ami az Istennel való közösséggel  felérne. A bűnösök földi gazdagsága eltörpül emellett. De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.” Erre a felfedezésre sok szent is eljutott: mi vagy ki töltheti be jobban az ember szívét, mint maga az Isten? „Ha tiéd Isten, semmid sem hiányzik. Isten egyedül elég !“, mondta Avilai Szent Teréz. De ha Isten hiányzik, az embernek semmi sem elég. Kérjük Istentől, hogy életünkben egyre jobban megtapasztaljuk, hogyan tölti be szívünk legmélyebb kívánságait is és így elmondhassuk mi is: „Isten osztályrészünk örökre”.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy Isten betöltse szívemet jelenlétével, szeretetével.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma