XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 4., csütörtök

Augusztus 4.



Mk 10,17-22                      (Menj, add el, amid van, és így kincsed lesz az égben)
Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”  „Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

Miért ment el szomorúan Jézustól ez a férfi, akiről a mai idézetben hallunk - és biztos nem először? A földi kincsekhez való ragaszkodás elzárja a szívét, ezért nem volt képes végig hallgatni Jézus szavát, és azt is tenni, amit mondott neki. Igaz, hogy nagy érdeklődéssel ment oda Jézushoz, és kérte, hogy tanítsa. Egy darabig hallgatta is; de amikor arra került a sor, hogy egy lépést tegyen, hogy Jézusért lemondjon valamiről, akkor „elszomorodik és leverten távozik, mert nagy vagyona volt”. Velünk is megtörténhet, hogy addig hallgatjuk Jézust, amíg bennünket igazol. De ha lemondásról van szó, akkor derül ki, hogy mi szívünk igazi kincse vagy ura. Vajon mennyire fojtják el bennünk a világ dolgai, gondjai, a földi kincsek, a gazdagság után való törekvésünk a hitet és az istenkövetést? Ez kihathat az imádságra és az Istennel való párbeszédre is, hiszen aki a földi kincsekhez ragaszkodik, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki ugyan vallásos életet él, de kimazsolázza magának azt, amit hallani akar, a többit pedig elengedi a füle mellett. Ennek sokszor az lesz a vége, hogy Istenben csalódunk, mert nem vagyunk boldogok, pedig állandóan a templomba járunk, vagy olvassuk a Szentírást. Holott magunk vagyunk a hibásak, mert nem vagyunk hajlandók átlépni azt a bizonyos küszöböt: ahol leadom saját kincseimet a mennyei portán, ahhoz, hogy üres kézzel be tudjam fogadni a mennyei kincseket. Isten csak akkor ajándékozhat meg mély baráti kapcsolattal, ha hajlandó vagyok átadni neki mindent, amihez ragaszkodnék, és elfogadom, tettekre váltom azt, amit nekem mond. Ma a vele való párbeszédben rácsodálkozhatunk újra arra, hogy nincs is többé szükségünk a régi kincseinkre, mert Isten kincsei sokkal boldogabbá tesznek.
Feladat a mai napra: Jézus iránt való szeretetből lemondok valamiről, amihez mint kincsemhez, még ragaszkodom.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma