XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 28., vasárnap

Augusztus 28.



Sir 3,19-21.30-31;Zsid 12,18-19.22-24a; Lk 14,1.7-14
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

A mai evangéliumban egy lakomáról hallunk. „Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék.” A farizeus ugyanúgy meghívhatta Őt, mint másokat is, és Jézus szívesen fogadta el ezt a meghívást. Jól esik nekünk is, ha meghívnak egy vendégségbe, ha együtt lehetünk barátainkkal, ehetünk, ihatunk, és közben egy jót beszélgethetünk. Jézusnak is fontos volt a személyes kapcsolatok ápolása. Megfigyelte a társaságot. „Észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, ezért egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak -- kezdte --, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”  Lehet, hogy a mi szemünkben már nem olyan fontos, hogy az asztalnál ki hol ül. Mégis, megvan bennünk is az ember és ember közötti különbségtétel. Ki milyen családból származik, milyen végzettsége vagy beosztása van. Mintha az ember értéke attól függne, hogy milyen családba született, vagy milyen állást tölt be. A szegény embert, a kevésbé művelt, vagy fogyatékkal élőt sokszor éri hátrányos megkülönböztetés. Mennyit szenvedünk magunk is e megkülönböztetéstől és esetleges diszkriminációtól.  Mi adja az ember igazi nagyságát? A szenteknél, mint például Szent Ritánál is láthatjuk, hogy nem a származás, vagy diploma, hanem az emberségesség: a szeretetből, megértésből, könyörületességből és hitből származó bölcsesség teszi az embert értékessé. Az a mély tudat, hogy Isten előtt mindannyian egyenértékűek vagyunk. Éppen ezért mi sem teszünk különbséget ember és ember között, hanem ugyanazzal az odafigyeléssel és kedvességgel próbálunk bánni minden emberrel, azokkal is, akik nem tudják nekünk viszonozni.
Feladat a mai napra: Megpróbálok különösen azokra odafigyelni, akiket eddig nem becsültem sokra.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma