Jn 16,16-20 (A kis idő talánya)
Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd
ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.« Ekkor a tanítványok közül néhányan
így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: ‘Egy kis idő, és nem láttok
engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’, és: ‘Az Atyához
megyek’?« Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: ‘egy kis idő’? Nem értjük, mit
beszél!« Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról
tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem,
majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’? Bizony, bizony mondom nektek,
hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok
majd, de szomorúságotok örömre fordul.“
Ha az
iskolában nem értettünk valamit a tanár előadásából egymástól kérdezgettük, „hogy
mondta?, mit mondott, nem értem. -te se érted? -jól hallottam?, és noszogattuk
egymást: ki kérdezi meg a tanárt, hogy magyarázza meg újból. Így voltak ezzel
az apostolok, amikor Jézus kijelenti nekik: „Még egy kis idő és már nem láttok
engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”. Jézus észreveszi a
tanítványok értetlenségét, az idő és a viszont látására vonatkozó magyarázat
azonban elmaradt. E helyett Jézus arról beszélt, hogy a tanítványok szomorúak lesznek,
de szomorúságuk örömre fordul. A szentírásmagyarázók többféleképp értelmezik,
hogy a „kis idő” a mennybemenetellel vagy a második eljövetellel ér véget. Az
egyértelmű, hogy a „kis idő” kezdetének Jézus halála tekintendő. Az apostolok
Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy eljött az az idő amikor nem látják
Jézust. A feltámadás jelenti majd a visszatérést, amikor Jézust újra látják, igaz
hogy nem e világi hanem megdicsőült testében. Jézus e világból való távozása
után eljön a Szentlélek, aki Jézus művét folytatja a világban. A Szentlélek
vétele után világossá vált a tanítványok számára, hogy Jézust az Atya végtelen
szeretetében visszaadta nekik és nekünk. Jézus jelenléte láthatatlan, de annál
valóságosabb. Most más fajta, belső látással látjuk és tapasztaljuk Őt.
E
szentírási részben Jézus beszél a tanítványok szomorúságáról és a világ
öröméről. Jézus halála azt mutatja, hogy hogy az apostolok a vesztesek, s a
világ a győztes, ezért ők szomorkodnak, a világ pedig örül. Az apostolok
szomorúságát felváltja az öröm Jézus feltámadása után, hiszen az élet győzött a
halálon, a szeretet a gyűlöleten. Számunkra a „kis idő” végét nyilvánvalóan
Jézus második eljövetele jelenti. Azt biztosan tudjuk Jézusról, hogy majd
egyszer vissza fog térni a világba, és akkor látjuk majd Őt színről színre.
Várjuk Őt állhatatosan „örökéletre készen”. Segít ebben nekünk a szívünkbe
áradó Szentlélek, erősíti hitünket, bátorít, ha elveszítjük türelmünket,
örömünket, a Reá való várakozásban. Jézus biztos jelen van. Ő lát engem, csak
én nem látom őt
Feladat a mai napra: Csendesedjünk el és keressük Jézus tekintetét.