XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 28., vasárnap

Május 28.



ApCsel 1,1-11;Ef 1,17-23; Mt 28,16-20
A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

A mai vasárnapon Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeli az Egyház. Miről szól ez az ünnep, és mit jelenthet családunk számára? A szentmise könyörgésében azt kérjük Istentől: „hadd ujjongjunk szent örömmel és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben.” Tehát az ujjongásra és hálaadásra hív minket ez az ünnep, mert Jézus Krisztus mennybemenetele jelzi a mi jövőnket is: fölemelkedésünket a mennyek országába, ahova mindannyian meghívást kaptunk. Jézus - kereszthalála és feltámadása által - eltörölte mindazt, ami akadályozott minket abban, hogy örök életünk legyen és Istennel teljes közösségben éljünk. Eltörölte a bűnt és a halált, ezért abban a reményben élhetünk, hogy ahova Jézus eljutott, az Atyához, oda mi is eljuthatunk.
Az öröm a keresztények jellemző vonása kell, hogy legyen. De vajon a mindennapjainkat áthatja-e ez a lelkület? Nem azért örülünk, mert nincsenek problémáink, mert nem kell küzdenünk és könnyű az élet. A problémák, küzdelmek és nehézségek ellenére örülünk, mert tudjuk, hogy végső soron nem ezek határozzák meg az életünket, hanem mert minden értelmet kap és célba ér.
Még egy másik okunk is van az örömujjongásra: Bár Jézus fölment a mennybe, és testileg már nincsen köztünk, de megígérte: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Nem hagy el bennünket, hanem velünk marad. Velünk van, amikor azt a küldetést teljesítjük, amit mennybemenetele előtt, mintegy végrendeleteként, ránk bízott: „Menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Mindenki, aki továbbadja ezt a hitet, megtapasztalja, hogy a feltámadt Úr vele van. A Szentlélek pedig állandóan termi bennünk az öröm, a hálaadás és a béke gyümölcseit.
Feladat a mai napra: Fontoljuk meg ezen a héten, hogy milyen módon teljesít(het)jük családunkban a Jézustól kapott küldetésünket? Hogyan tudjuk egymással megosztani hitünket, hogy gyarapodjon bennünk az öröm és a hála üdvösségünk reménye által?