ApCsel 1,1-11;Ef 1,17-23; Mt 28,16-20
A tizenegy tanítvány elment
Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt,
leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus
odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen
és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!
Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg
őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek
vagyok mindennap a világ végéig!”
A mai vasárnapon Urunk
Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeli az Egyház. Miről szól ez az ünnep, és
mit jelenthet családunk számára? A szentmise könyörgésében azt kérjük Istentől:
„hadd ujjongjunk szent örömmel és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert
szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis
a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház,
reménységben.” Tehát az ujjongásra és hálaadásra hív minket ez az ünnep, mert
Jézus Krisztus mennybemenetele jelzi a mi jövőnket is: fölemelkedésünket a
mennyek országába, ahova mindannyian meghívást kaptunk. Jézus - kereszthalála
és feltámadása által - eltörölte mindazt, ami akadályozott minket abban, hogy
örök életünk legyen és Istennel teljes közösségben éljünk. Eltörölte a bűnt és
a halált, ezért abban a reményben élhetünk, hogy ahova Jézus eljutott, az Atyához,
oda mi is eljuthatunk.
Az öröm a keresztények
jellemző vonása kell, hogy legyen. De vajon a mindennapjainkat áthatja-e ez a
lelkület? Nem azért örülünk, mert nincsenek problémáink, mert nem kell
küzdenünk és könnyű az élet. A problémák, küzdelmek és nehézségek ellenére
örülünk, mert tudjuk, hogy végső soron nem ezek határozzák meg az életünket,
hanem mert minden értelmet kap és célba ér.
Még egy másik okunk is van az örömujjongásra: Bár Jézus fölment a
mennybe, és testileg már nincsen köztünk, de megígérte: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Nem hagy el bennünket, hanem velünk marad. Velünk van, amikor azt a
küldetést teljesítjük, amit mennybemenetele előtt, mintegy végrendeleteként,
ránk bízott: „Menjetek el, és
tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú
és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit
parancsoltam nektek!” Mindenki, aki továbbadja
ezt a hitet, megtapasztalja, hogy a feltámadt Úr vele van. A Szentlélek pedig
állandóan termi bennünk az öröm, a hálaadás és a béke gyümölcseit.
Feladat a mai napra: Fontoljuk
meg ezen a héten, hogy milyen módon teljesít(het)jük családunkban a Jézustól
kapott küldetésünket? Hogyan tudjuk egymással megosztani hitünket, hogy
gyarapodjon bennünk az öröm és a hála üdvösségünk reménye által?