XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. december 12., csütörtök

December 12.



Napi elmélkedéshez:         Mt 5,14-15
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

A nyolc éves Peti szülei kérdezték, hogy mit hozzon neki idén a kis Jézuska karácsonyra. „Egy kocsit!”, volt a válasz. „Milyen fajta, mekkora?”, érdeklődtek tovább a szülök. „Olyat, mint az Apué, olyan nagyot kérek.” Biztos, hogy a kis Petinek egyelőre még egy kis kocsival kell megelégednie és játszania, de tulajdonképpen a gyerek nem mást óhajt, mint amit a szülőknél lát. És mit szeretnek a szülők a gyerekeiknek adni? Nem mást, mint ami számukra fontos, értékes, és amit jónak tartanak a gyerek számára. Egy ismerős ezekkel a szavakkal adta hírül lánya születését: 'Megszületett a kis királyi hercegnőnk. Ha felnősz, nagy ember leszel' Ahogyan minden szülő álmodik saját gyermeke életéről, úgy Isten nem kevésbé álmodik a mi életünkről.  A legjobbat szeretné adni nekünk. Azt, ami egyezik a legmélyebb vágyainkkal. És nem véletlenül érezzük magunkban a vágyat valami nagyszerű iránt. Azért a nagyságra való vágyakozás bennünk, mert valami nagyra vagyunk teremtve: Isten képmására. Azért küldte az Atya a Fiát, Jézust a világba, hogy felfedezzük, megtaláljuk, visszanyerjük igazi emberi nagyságunkat: Istengyermekségünket. „'Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen' (Szent Ireneusz). 'Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye.' (Aquinói Szent Tamás).” (Katolikus Egyház Katekizmusa 460) Mi nagyobbat lehetne kérni ajándékként karácsonyra, mint azt, amivel Isten maga már megajándékozott bennünket? Hiszen Jézusban, aki magáról azt állította: „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12), mi is a világ világossága vagyunk. Nem azt mondta, hogy egy gyertya vagy gyufaláng vagyunk csupán, sem, hogy majd csak leszünk a világ világossága, amikor teljesítettünk minden parancsot. Keresztény emberként, Isten gyermekeként már világosság vagyunk a világ számára. Fedezzük fel a mai imádságban az Atya és Jézus szeretető tekintetét, amely fölöttünk nyugszik, és beszéljük meg Velük, hogyan tehetjük láthatóvá a Tőlük kapott világosságot azok számára, akik körülöttünk élnek.

Feladat a mai napra: Jót teszek valakivel, így viszem neki a mennyei Atya szeretetének világosságát.

Este: Visszatekintés a napra: Isten jelenlétébe helyezem magamat és hagyom, hogy az Atya szeretettel tekintsen rám, és mondhassa újra, hogy ki vagyok számára. „A szeretett gyermekem vagy, becses vagy, ...”. Ebben az Isten általi nagyrabecsülésben, az ő tekintetével figyelek a napi eseményekre. Milyen fényekkel találkoztam ma? Melyik emberben jelent meg számomra Isten világossága? Kivel osztottam meg egy melegítő szót, egy szerető gesztust? Köszönöm az Atyának az ő felém tanúsított bizalmát, hogy én is az ő világosságának hordozója vagyok.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma