XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. december 20., péntek

December 20.

Jak 2,10-11                       (A tízparancsolat egysége és a természetes törvény)

Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét. Mert aki azt mondja: „Ne törj házasságot!”, azt is mondta: „Ne ölj!” Ha nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz.
                                             Mt 5,21-26
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
A Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot. Mindegyik "szó" a többire és az egészre is utal; kölcsönösen függenek egymástól. A két tábla kölcsönösen megvilágítja egymást, szerves egészet alkot. Az egyik parancsolat megszegése az összes többi megszegése is. (vö. Jak 2,10—11). A másik embert nem lehet tisztelni anélkül, hogy teremtő Istenét is ne áldanák. És Isten sem imádható anélkül, hogy teremtményeit, az összes embert ne szeretnék. A Tízparancsolat egyesíti az ember Istennel kapcsolatos és emberekkel kapcsolatos életét. (KEK 2069). A tíz parancsolat Isten kinyilatkoztatásához tartozik. Ugyanakkor tanítják nekünk az ember igaz emberiességét. Megvilágítják a lényeges kötelezettségeket és belőlük fakadóan, közvetve az emberi személy természetéhez tartozó alapvető jogokat. A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a "természetes törvénynek": "Isten ugyanis először a természetes parancsok által, melyeket kezdettől beleírt az emberekbe, figyelmeztette őket, azaz a Tízparancsolat által -- melyeket ha valaki meg nem tart, nem üdvözül --, és semmi többet nem követelt tőlük.” (Lyoni Szent Ireneusz). (KEK 2070). A Tízparancsolat előírásai, bár a puszta értelem számára is elérhetők, kinyilatkoztatást nyertek. A természetes törvény követelményeinek teljes és biztos megismeréséhez a bűnös emberiségnek szüksége volt erre a kinyilatkoztatásra: "A Tízparancsolat előírásainak teljes kibontása nagyon megfelelő volt a bűnös állapotnak az értelem fényének elhomályosulása és az akarat rosszra hajlása miatt." (Szent Bonaventura). Isten parancsait az Egyházban elénk adott isteni kinyilatkoztatás és az erkölcsi lelkiismeret szava által ismerjük meg. (KEK 2071). Mind a tíz parancsolat, mivel az ember Isten és a felebarát iránti alapvető kötelezettségeit fejezi ki, lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Alapvetően változhatatlanok, s kötelező erejük mindig és mindenütt érvényes. Senki föl nem menthet alóluk. A tíz parancsolatot Isten az ember szívébe írta. (KEK 2072). A parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. Így például a szóbeli sértést az ötödik parancsolat tiltja, de súlyos bűn csak a körülmények vagy az elkövető személy szándéka miatt lesz. (KEK 2073). A mai evangéliumi idézetben azt láthatjuk, hogy Jézus sokkal radikálisabban fogalmaz. Hiszen általában nem szoktunk ölni, házasságot törni, stb. Akkor azt mondhatnák, hogy tökéletesen megtartjuk a törvényt. De ha azt tartjuk szemünk előtt, hogy a haragtartás is felér az emberölés bűnével, akkor már másképp fest a dolog. A harag érzése még önmagában nem bűn, de a harag tartása, és haragból való cselekvés igen. Nem attól vagyunk jó keresztények, hogy azt valljuk magunkról, hogy sosem haragszunk senkire. Ez hazugság! Általában jellemző azokra, akik azt állítják magukról, hogy sosem haragszanak, hogy az egész megjelenésükből sugárzik az agresszió, szemükből szikrázik a harag. Ő maga lehet, hogy nem érzi, de mindenki más számára látható. Legyünk őszinték önmagunkhoz! A jó keresztény az, aki be tudja vallani haragját maga előtt, és azon fáradozik, hogy ne nyugodjék le a nap haragja fölött, hogy szívből kiengesztelődjön azzal, akire neheztel.

Feladat a mai napra: Ha valaki megsért, megpróbálom érzékelni a belső feszültségemet, haragomat. Elgondolkodom azon, hogy a másik vajon tudatosan akart-e megbántani engem, vagy csupán nem azt csinálja, vagy úgy csinálja a dolgokat, ahogyan én azt elvárnám tőle. Ha tudatos bántást érzek, akkor keresem vele a párbeszédet, hogy lehetőséget adjak neki a bocsánatkérésre. Ha pedig a második igaz, akkor átgondolom, vajon tényleg szükségszerű-e, hogy mindenki az én elképzeléseim szerint cselekedjen, és alázattal engedem, hogy felülírják az én szűk elképzeléseimet.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma