Kedd, dec.24. Lk 2, 1-14 ("Csak Neki szolgálj!": AZ IMÁDÁS)
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.'' Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
„A teológiai
erények: a hit, remény és szeretet formálják meg és éltetik az erkölcsi
erényeket. Így a szeretet vezet rá arra, hogy megadjuk Istennek, amivel az
igazságosság szerint mint teremtmények tartozunk neki. A vallásosság erénye
tesz készségessé e magatartásra.” (KEK 2095)
„Az imádás a
vallásosság erényének első aktusa. Istent imádni annyit jelent, hogy elismerjük
őt mint Istent, mint Teremtőt és Üdvözítőt, minden létezőnek Urát és
Parancsolóját, a végtelen és irgalmas Szeretetet. "Uradat, Istenedet
imádd, és csak neki szolgálj!" (Lk 4,8), mondja Jézus a Második
Törvénykönyvet idézve (6,13).” (KEK 2096)
„Istent imádni
azt jelenti, hogy föltétlen tisztelettel és engedelmességgel elismerjük "a
teremtmény semmiségét", aki csak annyiban létezik, amennyiben Istentől
kapja a létet. Istent imádni azt jelenti, hogy mint Mária a Magnificatban,
dicsérjük és magasztaljuk Őt, és megalázzuk önmagunkat, hálával megvallva, hogy
nagy dolgokat vitt végbe és szent az Ő neve. Az egy Isten imádása megszabadítja
az embert a magába zárkózástól, a bűn rabszolgaságától és a világ
bálványozásától.” (KEK 2097)
Vajon melyik
napon mutathatnánk be jobban, mint ma, Szentestén, szívből jövő imádásunkat a végtelen szerető és irgalmas Istenünk iránt? Ismerjük
újra el a nekünk született kis gyermeket, mint Istenünket, Teremtőnket és Üdvözítőnket.
Feladat a mai napra: 15 perc nyugalmat keresek, ahol Jézust
imádom és kifejezem neki, mit jelent, hogy ma megszületett értem.