XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 15., szombat

Március 11.



3. Napi elmélkedéshez:  Zsolt 139, 1-16
Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.

Imádságomban ma is követem az 1. nap utasításait.
A mai zsoltár arról a mély élményről számol be, hogy ismert vagyok. Az ember számára talán ez a legközpontibb, legfontosabb élmény, amire szüksége van, hogy egészségesen, biztonságban tudjon élni. De tudjuk, hogy nem egyértelműen tapasztaljuk ezt, ennek élménye bennünk hiányosságokat mutat. A csecsemő átéli a megértettséget és a meg nem értettséget. Az édesanya, aki maximálisan próbál odafigyelni gyermeke igényeire és kielégíteni azokat, vagy eltalálja, vagy nem, hogy most éppen miért sír a gyermek. Mindkettőjüket a tehetetlenség érzése gyötör, mert vannak pillanatok, amikor mindkettőjük attól szenved, hogy nem találják el igazi szükségletét. Így növekszik bennünk az ősbizalom is, és az ősbizalmatlanság is. Mindkettőre szükségünk van. Egy gyermeknek is meg kell tanulnia azt a fájdalmas leckét, hogy az ember, bár mindent megtesz érte, mégis korlátolt, nem tudja teljesen kielégíteni a vágyait. Isten más. Ő Isten, nem ember. És a zsoltáros arról a mélységesen éltető tudatról számol be: Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
A mai napon érezzük át, ízleljük meg ennek az „ismertségnek” a szépségét. Engedjük, hogy lelkünk kapcsolatba lépjen Teremtőjével, szívünkben találkozzunk szeretetteljes, jóakaratú, gyöngéd, szelíd tekintetével. Néha talán szeretünk abban a negatív érzésben dagonyázni, mintha Isten előtt állandóan szégyenkeznünk kéne, mert csak a bűneinket nézi, és nem vagyunk méltók az ő szeretetére. Ha ilyet érzékelünk, akkor térjünk vissza szeretetteljes, jó szándékú, megértő tekintetéhez. Ő nemcsak a rosszaságunkat ismeri, hanem a lelkünk legmélyére lát, látja azt az igazi szépségünket, énünket, akit ő magának teremtett, és soha nem volt elrejtve előle. Ha vissza tudunk térni ehhez a valósághoz, akkor megerősödik bennünk az a mély érzés, hogy szeretve vagyunk, akarva vagyunk. Akkor vagyunk igazi valóságunkban, akkor tudunk inni a szeretet forrásából és elidőzni benne.

Feladat a mai napra: Megfigyelem emberi kapcsolataimat a mai napon. Kitől érzem magam ismerve, és kitől úgy, hogy félreismer? Aztán visszatérek Isten szerető, jóságos tekintetéhez, és engedem, hogy hasson rám. 

Este:Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek Istennel a mai napra. Mi érintett meg engem a zsoltárból? Hogyan tapasztaltam Isten tekintetét? Sikerült-e elidőznöm benne, vagy esetleg mi zavart meg? Kérem a Szentlélektől a kegyelmet, hogy tanítson meg engem mindig újra visszatérni Isten jelenlétébe és elidőzni benne. Lezárásra újra elimádkozom a zsoltárt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma