XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 5., szerda

Március 5.



Hamvazószerda, Ter 4,3-7                     (Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet)
Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.”

„Az irigység főbűn. Szomorúságot jelent, amit valaki idegen jó miatt érez, és zabolátlan vágyat annak megszerzésére tiltott módon is. Amikor súlyos rosszat kíván a felebarátnak, halálos bűn: Szent Ágoston az irigységben "ördögi víciumot" látott. "Az irigységből gyűlölet, alattomos suttogás, megszólás, a felebarát szerencsétlensége miatti ujjongás és a szerencséje miatti bosszúság fakad" (Nagy Szent Gergely).” (KEK 2539)
„Az irigység a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása; a keresztény embernek a jóakarattal kell harcolnia ellene. Az irigység gyakran a gőgből fakad; a megkeresztelt embernek gyakorolnia kell az alázatos életet: "Azt szeretném, hogy Istent dicsőség érje általam. Örvendj tehát testvéred virulásán, és meg fog dicsőülni általad Isten. És valamennyien azt fogják mondani: »Áldott az Isten, akinek ilyen, minden irigységtől mentes, mások javai fölött örvendező szolgái vannak«" (Aranyszájú Szent János).” (KEK 2540)
Káin és Ábel története szemünk elé tárja az irigységből fakadó bűn súlyát. Maga az irigység érzése, ami Káinban megmozdult, még nem volt bűn. Sőt, Isten figyelmeztette, hogy ne tegye meg azt, amit irigy, haragos szíve parancsol neki. Káin azonban már nem hallgat Istenre. Miért? Jobban megérthetjük, ha az irigység gyökerét figyeljük: Káin azt gondolta, hogy Isten jobban szerette Ábelt, mint őt. Az irigység mögött mindig elrejtőzik e gondolat, hogy a másiknál kevésbé vagyok szeretve. Valamire vágyakozom, vagy irigykedem valakire, mert azt gondolom, engem is jobban fognak szeretni, ha nekem is lenne az, ami a másiknak van. Lehet, hogy embereknél néha így működik, de Istennél nem így van. Isten minden egyes embert feltétlenül szeret, személyválogatás nélkül. Ezt Káin azonban nem tudta elhinni, szívében az Isten iránti bizalmatlanság eluralkodott már. Add, Uram, hogy ebben a nagyböjti szent időben megújítsam a Veled való kapcsolatomat, hogy egyre inkább bizalomteljes legyen. És amikor a szívembe besurran az irigység, segíts, hogy újból és újból megtapasztalhassam irántam való végtelen szeretetedet.
Feladat a mai napra: A nagyböjt első napján kérjem Isten kegyelmét őszinte, igazi megtérésemhez, és fogalmazzam meg kéréseimet mint böjti elhatározásokat.