Hamvazószerda, Ter 4,3-7 (Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet)
Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Bizonyos
idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az
Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából.
Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem
tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt
Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen
teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn
van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s
amelyen uralkodnod kell? Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a
mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és
agyonütötte. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így
válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Erre ő ezt mondta:
„Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.”
„Az irigység főbűn. Szomorúságot jelent, amit
valaki idegen jó miatt érez, és zabolátlan vágyat annak megszerzésére tiltott
módon is. Amikor súlyos rosszat kíván a felebarátnak, halálos bűn: Szent
Ágoston az irigységben "ördögi víciumot" látott. "Az irigységből
gyűlölet, alattomos suttogás, megszólás, a felebarát szerencsétlensége miatti
ujjongás és a szerencséje miatti bosszúság fakad" (Nagy Szent Gergely).”
(KEK 2539)
„Az irigység a szomorúság egy fajtája, ezért a
szeretet visszautasítása; a keresztény embernek a jóakarattal kell harcolnia
ellene. Az irigység gyakran a gőgből fakad; a megkeresztelt embernek
gyakorolnia kell az alázatos életet: "Azt szeretném, hogy Istent dicsőség
érje általam. Örvendj tehát testvéred virulásán, és meg fog dicsőülni általad
Isten. És valamennyien azt fogják mondani: »Áldott az Isten, akinek ilyen, minden
irigységtől mentes, mások javai fölött örvendező szolgái vannak«"
(Aranyszájú Szent János).” (KEK 2540)
Káin és Ábel története szemünk elé tárja az
irigységből fakadó bűn súlyát. Maga az irigység érzése, ami Káinban megmozdult,
még nem volt bűn. Sőt, Isten figyelmeztette, hogy ne tegye meg azt, amit irigy,
haragos szíve parancsol neki. Káin azonban már nem hallgat Istenre. Miért?
Jobban megérthetjük, ha az irigység gyökerét figyeljük: Káin azt gondolta, hogy
Isten jobban szerette Ábelt, mint őt. Az irigység mögött mindig elrejtőzik e
gondolat, hogy a másiknál kevésbé vagyok szeretve. Valamire vágyakozom, vagy
irigykedem valakire, mert azt gondolom, engem is jobban fognak szeretni, ha
nekem is lenne az, ami a másiknak van. Lehet, hogy embereknél néha így működik,
de Istennél nem így van. Isten minden egyes embert feltétlenül szeret,
személyválogatás nélkül. Ezt Káin azonban nem tudta elhinni, szívében az Isten
iránti bizalmatlanság eluralkodott már. Add, Uram, hogy ebben a nagyböjti szent
időben megújítsam a Veled való kapcsolatomat, hogy egyre inkább bizalomteljes
legyen. És amikor a szívembe besurran az irigység, segíts, hogy újból és újból
megtapasztalhassam irántam való végtelen szeretetedet.
Feladat a mai napra: A nagyböjt első napján kérjem Isten
kegyelmét őszinte, igazi megtérésemhez, és fogalmazzam meg kéréseimet mint
böjti elhatározásokat.