7. Napi elmélkedéshez: Lk
9,28-36
E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy
kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg
imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme,
két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a
haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és
társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a
két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó
nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt
és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat
hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat
elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit
abból, amit láttak.
Imádságomban ma is
követem az 5. nap utasításait.
Uram, látni szeretnénk
Jézust! – Ez a vágy indítson bennünket a mai imádságra.
Amikor a görögök
kifejezik ezt a vágyukat Fülöpnek és ő Andrással odamegy Jézushoz és elmondja
neki, akkor Jézus egy érdekes választ ad neki: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony,
mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad,
de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12,23-24). A mai evangéliumi részletben Jézusnak egy másik mozzanatát akarja
számunkra megvilágítani az Isten: a megdicsőült Jézust. Jézus felviszi a Tábor
hegyére Pétert, Jakabot és Jánost, és ott színében elváltozik előttük.
Kinyilvánítja számukra isteni dicsőségét. De érdekes dolog történik. Megjelenik
a megdicsőült Mózes és Illés, és Jézus
haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. A
megdicsőülést csak a szenvedés árán nyerheti el. Ezt akarja Jézus a görögöknek
is kifejezni. Ne olyan Jézust akarjanak látni, aki átlép a szenvedés fölött,
hanem aki a szenvedésen keresztül, felvállalva annak összes fájdalmas
jelenségét, beleértve a megaláztatást, az igazságtalan vádakat, az ostorozást,
a keresztre feszítést, a kínhalált és a pokolba való alászállást is, arat majd
diadalmat a halál fölött, hogy mint az elhalt búzamag, sok termést hozzon. A
tanítványok számára ez egy teljesen új kép Jézusról, melyet kíséri a Mennyei
Atya szózata: „Ez az én választott Fiam,
őt hallgassátok!” Szemléljük ma a szenvedés által megdicsőülő Jézust,
időzzünk el azon a ponton, ami megérint minket. Engedjük, hogy valamit
megvilágosítson számunkra Jézus életéből, mivoltából.
Imádságunk után pedig
szánjunk pár percet arra, hogy átgondoljuk a hetünket is.
·
Milyen kép jut most az eszembe, ha visszatekintek
a hetemre? Mit éltem meg?
·
Mi érintett meg leginkább? Milyen módon
kapcsolódott az ahhoz, amit élek?
·
Hol és hogyan tapasztaltam Isten jelenlétét,
vezetését? Tudtam-e engedni, hogy vezessen? Mi jelentett számomra nehézséget?
·
Milyen módon tudtam jelen lenni az imában?
Sikerült-e gyakorolnom magam a fegyelmezettségben? Hogyan hatott ez ki a
mindennapi életemre?
·
Mit ismertem fel Istenről és önmagamról? Mi
ragadott meg Jézus személyében?
·
Milyen kegyelmet kértem, és kaptam az Istentől?
Mire szeretnék visszatérni?
Feladat
a mai napra:
Ha a mai nap folyamán nehézséggel, fájdalommal kell küzdenem, megpróbálom
Jézussal megosztani, engedni, hogy velem szeresse.