XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 22., szombat

Március 22.



Napi elmélkedéshez:  Ef 4,20-26.31-32
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

A mai napon azon a képen elmélkedhetünk, amit Szent Pál a fönti idézetben használ, amikor arra hívja az Efezusban lévő hívőket: „Öltsétek magatokra az új embert!” Vagyis Jézus Krisztust, az új embert. Jézust egy ruhához hasonlóan magunkra kell vennünk. Igaz, hogy a keresztségünkben már Krisztusba öltöztettünk, azonban ahhoz, hogy egyre jobban hasonlóvá váljunk hozzá, nap mint nap újra fel kell öltenünk Őt. Ez egy döntés, hogy az Isten dizájnja- és formaterve szerint mutassuk magunkat: az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtményként. Emlékszem, hogy gyerekkoromban reggelente sokszor kérdeztem édesanyámtól, mit vegyek fel aznap. Felnőttkorunkban inkább a saját ízlésünk szerint szeretnénk öltözni. A reggeli imádság a keresztény ember számára az a hely is, ahol megkérdezhetjük Jézustól, hogy mibe öltözzünk ma. És hagyjuk, hogy megmondhassa véleményét: A szeretet, a jóindulat, a nagylelkűség, az önzetlenség, ez jól áll neked! Ez illik hozzád! A keserűség pedig, az indulat, a haragtartás, a szóváltás, a káromkodás és minden egyéb rossz ne legyen rajtad, vedd le azokat magadról. Legyen Jézus ma ez a tükör, amelyben szemlélhetjük igazi, szép öltözékünket.
Imádságunk után pedig szánjunk pár percet arra, hogy átgondoljuk a hetünket is.
·         Milyen kép jut most az eszembe, ha visszatekintek a hetemre? Mit éltem meg?
·         Mi érintett meg leginkább? Milyen módon kapcsolódott az ahhoz, amit élek?
·         Hol és hogyan tapasztaltam Isten jelenlétét, vezetését? Tudtam-e engedni, hogy vezessen? Mi jelentett számomra nehézséget?
·         Milyen módon tudtam jelen lenni az imában? Sikerült-e gyakorolnom magam a fegyelmezettségben? Hogyan hatott ez a mindennapi életemre?
·         Mit ismertem fel Istenről és önmagamról? Mi ragadott meg Jézus személyében?
·         Milyen kegyelmet kértem, és kaptam az Istentől? Mire szeretnék visszatérni?

Feladat a mai napra: Kiválasztok egy Krisztusi tulajdonságot, magatartást, és kérem Jézustól, hogy vele együtt legyek képes ebbe öltözni. 

Este: Visszatekintés a napra: Jézus szeretetteljes tekintete alatt visszatekintek a napomra. Hogyan öltöztem? Milyen volt a mai napi „ruhám”? Miben hasonlított Jézushoz? Különösen hálát adok Istennek a hét azon pillanataiért, ahol megtapasztalhattam belső átformálását, ahol megújulhatott bennem Isten képmása, ahol mély egységet élhettem meg Jézussal. Lezárom napomat a Miatyánk lassú, tudatos elimádkozásával.