Napi elmélkedéshez: Ef
4,20-26.31-32
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és
megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben
vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.
Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert,
aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott
teremtmény. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén
embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az
indulat, ne vétkezzetek. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat,
haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek
egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint
Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
A mai napon azon a képen
elmélkedhetünk, amit Szent Pál a fönti idézetben használ, amikor arra hívja az
Efezusban lévő hívőket: „Öltsétek
magatokra az új embert!” Vagyis Jézus Krisztust, az új embert. Jézust egy
ruhához hasonlóan magunkra kell vennünk. Igaz, hogy a keresztségünkben már
Krisztusba öltöztettünk, azonban ahhoz, hogy egyre jobban hasonlóvá váljunk
hozzá, nap mint nap újra fel kell öltenünk Őt. Ez egy döntés, hogy az Isten
dizájnja- és formaterve szerint mutassuk magunkat: az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott
teremtményként. Emlékszem, hogy
gyerekkoromban reggelente sokszor kérdeztem édesanyámtól, mit vegyek fel aznap.
Felnőttkorunkban inkább a saját ízlésünk szerint szeretnénk öltözni. A reggeli
imádság a keresztény ember számára az a hely is, ahol megkérdezhetjük Jézustól,
hogy mibe öltözzünk ma. És hagyjuk, hogy megmondhassa véleményét: A szeretet, a
jóindulat, a nagylelkűség, az önzetlenség, ez jól áll neked! Ez illik hozzád! A
keserűség pedig, az indulat, a haragtartás, a szóváltás, a káromkodás és minden
egyéb rossz ne legyen rajtad, vedd le azokat magadról. Legyen Jézus ma ez a
tükör, amelyben szemlélhetjük igazi, szép öltözékünket.
Imádságunk után pedig szánjunk pár percet arra,
hogy átgondoljuk a hetünket is.
·
Milyen kép jut most az eszembe, ha visszatekintek a hetemre? Mit éltem meg?
·
Mi érintett meg leginkább? Milyen módon kapcsolódott az ahhoz, amit élek?
·
Hol és hogyan tapasztaltam Isten jelenlétét, vezetését? Tudtam-e engedni,
hogy vezessen? Mi jelentett számomra nehézséget?
·
Milyen módon tudtam jelen lenni az imában? Sikerült-e gyakorolnom magam a
fegyelmezettségben? Hogyan hatott ez a mindennapi életemre?
·
Mit ismertem fel Istenről és önmagamról? Mi ragadott meg Jézus személyében?
·
Milyen kegyelmet kértem, és kaptam az Istentől? Mire szeretnék visszatérni?
Feladat a mai napra: Kiválasztok egy Krisztusi tulajdonságot,
magatartást, és kérem Jézustól, hogy vele együtt legyek képes ebbe öltözni.