XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 19., szerda

Március 19.



Napi elmélkedéshez:  Lk 6,35-36
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

A mai idézetben Jézus továbbítja az Isten kívánságát, terveit velünk szemben: hogy igazán Isten gyermekei legyünk, akik életükkel kifejezik az Atya egyetemes szívét. Nem mást kér tőlünk, mint hogy mi is úgy szeressük embertársainkat, ahogyan az Atya minket és minden egyes embert végtelen irgalmassággal szeret. Mindig újra fontos szemünk előtt tartani, hogy Isten arról álmodik, hogy életünk az Ő szeretetének nagyságát elérje. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn 15,9. 12) „Látni szeretném Jézust.” Az Atya pedig bennünk szeretné látni kifejezve az Ő irgalmát.
Azonban jól tudjuk, és Jézus is tudja, hogy a szeretetnek a tökéletesedéséhez, az életszentséghez nem érkezünk meg egyik napról a másikra. Ezért bátorít, hogy ne csüggedjünk el, amikor látjuk a nagy szakadékot a szép ideál és az életünk valósága között, hanem hogy újra és újra kezdjük el. Arra hív meg minket, hogy ma tapasztaljuk meg újra az Atya irántunk való irgalmas szeretetét. Ebben pedig egy képmeditáció akar segíteni. A kiválasztott kép Rembrandt híres festményének egy része, amely a Tékozló fiú hazatérését ábrázolja: „Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” (Lk 15,20) A festmény Rembrandt életének a végén keletkezett, egy hosszú életnek a gyümölcse, amely tele volt szenvedésekkel, kudarcokkal. Így bizonyos szempontból a festő tapasztalatát is tükrözi az alakok ábrázolása. Hogyan festette meg Rembrandt az atyát, aki átöleli a hazatérő fiát?

 Szemléljük most a képet, hasonló módon a szemlélődő imádsághoz: Úgy képzelem el a jelenetet, hogy magam is ott vagyok. Látom a személyeket, figyelem cselekedeteiket, és megérzem a saját helyemet is. Hol vagyok jelen, kinek a személyében, vagy önmagamként vagyok jelen? Ott időzök el, ami leginkább megérint. És hagyom, hogy a kép részei hassanak rám.
Majd elolvasom Henri Nouwen magyarázatát a két kézről: „Rembrandt szándéka teljesen eltért attól, hogy Istent úgy ábrázolja, mint aki a bölcs, öreg családfő szerepében tetszeleg. Minden a kezekkel kezdődött. A két kéz meglehetősen különböző. Az apa bal keze, mellyel a fiú vállát érinti, erős és izmos. A széttárt ujjak befedik a tékozló fiú vállának és hátának nagy részét. Némi nyomást is érzek, különösen a hüvelykujjnál. Úgy tűnik, ez a kéz nemcsak érint, hanem erejével meg is tart. Van ugyan gyengédség abban, ahogyan az apa bal keze megérinti a fiút, de ezzel együtt biztos fogás is járul hozzá. Mennyire más az apa jobb keze! Ez a kéz nem tart vagy fog, ez a kéz kifinomult, lágy és nagyon gyengéd. Az ujjak közel vannak egymáshoz, és eleganciát sugároznak. A kéz gyengéden nyugszik a fiú vállán. Simogatni, vigaszt nyújtani és megnyugtatni vágyik. Ez anyai kéz. Amint felfedeztem az apa két keze közötti különbséget, új jelentésvilág tárult fel előttem. Az apa nem egyszerűen egy nagy pátriárka, hanem apa és anya is egyben. Egy férfias és egy nőies kézzel érinti meg fiát. Az apa megtart, az anya simogat. Az egyik megerősítést ad, a másik vigasztal.” (A tékozló fiú hazatérése könyvéből)

Feladat a mai napra: A nap folyamán próbálok újra visszatérni az Atya irgalmas szívéhez. Ehhez segíthet újra a képre való tekintés, vagy egy kis rövid imának az ismétlése, amit ismerek, vagy egy olyané, amit ma fogalmazok: Atyám, ….....

Este: Visszatekintés a napra: Hogyan tapasztaltam ma Isten jelenlétét? Miben mutatkozik irántam való irgalmassága, apai, anyai gondoskodó szeretete? A nap végén hagyjam újra, hogy végtelen, irgalmas szeretetével átöleljen engem.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma