Napi elmélkedéshez: Lk
13,10-16
Szombaton az
egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve
gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott
fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony,
megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön
fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Erre a zsinagóga elöljárója
felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap
van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” De
az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton
is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? De Ábrahám
leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett
feloldani kötelékeitől szombati napon?”
Imádságomban
ma is követem március 16. napjának az utasításait.
A mai
idézetben hallunk egy asszonyról, aki a zsinagógában tartózkodott szombaton,
amikor Jézus ott tanított. Érezzünk bele az ő világába, helyzetébe. Mit
jelenthetett számára részt venni az istentiszteleten és Isten igéjét hallgatni?
Milyen igény lehetett számára Isten közelségében lenni? Hogyan élte meg a
hosszú, súlyos betegségét? Hogyan viszonyult hozzá? El tudta fogadni? Talán
belső küzdelemmel élte meg? Vagy vívódott, hogy Isten segít-e neki? Isten
büntetésének tekintette betegségét? Kérdezzem most magamat, mennyire áll közel
hozzám az asszony helyzete? Lehet, hogy én is Isten közelségét keresem, gyakran
a templomban tartózkodok, azonban nekem is bizonyos testi-lelki betegségeim
vannak? Ahogyan akkor Jézus az asszonyt meglátta, ugyanígy ma engem is meglát.
Élethelyzetemet is látja. Milyen gyöngyőrű újra észlelni, hogy Jézus az, aki
elsőként lép kapcsolatba, megszólítja, és nem várja az asszonytól a gyógyulás
kérését. Jézus tudta, hogy milyen szabadulásra szorult az asszony: csak olyan
valaki tud szabadítani, aki hatalmasabb a sátánnal. Csak Isten tud szabadítani
a sátán kötelékeitől! És Isten adta Fiának, Jézusnak ezt a hatalmat. Jézus
erősebb, mint a gonosz hatalma. Mondhatjuk, hogy az asszony Jézus gyógyítása
által már részesült bizonyos mértékben a húsvéti misztériumban. Mert ezért jött
Jézus a világba, lett emberré, szenvedett, halt meg és támadt fel, hogy
megszabadítsa az egész emberiséget a bűn, a halál, a gonosz hatalmából és az
örök életet ajándékozva visszavezesse az Atyához. Isten addig még nem pihen,
sem szombaton, ameddig nem fejezte be művét, az ember megújításának a művét.
Ezért Jézus szombaton is gyógyított. „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is
munkálkodom.” (Jn 5,17) Jézus megérttette a farizeusokkal, hogy ha ők sem
szigorúan tarják a szombatot és állataiknak érdekeiben dolgoznak, mennyire
inkább gondoskodik az Atya szeretett gyermekeiről, bármilyen nap legyen is. És
a legjobb jót akarja adni: visszaadni az igazi szabadságot, boldogságot. Milyen
beszédes ezzel kapcsolatban az asszony magatartásának a változása: az ember,
aki a gonosz hatalma alatt görnyedve élt, Jézus szabadító ereje által újra
fölegyenesedik. Nyújtsam ma Jézus elé mindazokat az élethelyzeteimet, ahol a
gonosz lélek mindig újból és újból próbál visszarántani a bűnbe, és a rosszra
csábít.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, ki az a családomban vagy
környezetemben , aki nehézséggel, betegséggel küzd, „görbedve, lehangolva” él,
és hogyan tudnék, vagy inkább Jézus rajtam keresztül, vigasztalást, segítséget,
erősítést adni.
Este: Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Fedezzem fel
Isten és az emberek rólam való gondoskodását: hol tettek jót velem? Hol emeltek
fel és erősítettek meg? Hogyan figyeltem embertársaimra és konkrét
élethelyzetükre? Amikor megláttam, mire indított a Szentlélek? Lezárásképpen
kifejezem hálámat Jézusnak minden kapott és továbbadott jóért.