XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 18., kedd

Március 18.



Napi elmélkedéshez:  Lk 13,10-16
Szombaton az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?”

Imádságomban ma is követem március 16. napjának az utasításait.
A mai idézetben hallunk egy asszonyról, aki a zsinagógában tartózkodott szombaton, amikor Jézus ott tanított. Érezzünk bele az ő világába, helyzetébe. Mit jelenthetett számára részt venni az istentiszteleten és Isten igéjét hallgatni? Milyen igény lehetett számára Isten közelségében lenni? Hogyan élte meg a hosszú, súlyos betegségét? Hogyan viszonyult hozzá? El tudta fogadni? Talán belső küzdelemmel élte meg? Vagy vívódott, hogy Isten segít-e neki? Isten büntetésének tekintette betegségét? Kérdezzem most magamat, mennyire áll közel hozzám az asszony helyzete? Lehet, hogy én is Isten közelségét keresem, gyakran a templomban tartózkodok, azonban nekem is bizonyos testi-lelki betegségeim vannak? Ahogyan akkor Jézus az asszonyt meglátta, ugyanígy ma engem is meglát. Élethelyzetemet is látja. Milyen gyöngyőrű újra észlelni, hogy Jézus az, aki elsőként lép kapcsolatba, megszólítja, és nem várja az asszonytól a gyógyulás kérését. Jézus tudta, hogy milyen szabadulásra szorult az asszony: csak olyan valaki tud szabadítani, aki hatalmasabb a sátánnal. Csak Isten tud szabadítani a sátán kötelékeitől! És Isten adta Fiának, Jézusnak ezt a hatalmat. Jézus erősebb, mint a gonosz hatalma. Mondhatjuk, hogy az asszony Jézus gyógyítása által már részesült bizonyos mértékben a húsvéti misztériumban. Mert ezért jött Jézus a világba, lett emberré, szenvedett, halt meg és támadt fel, hogy megszabadítsa az egész emberiséget a bűn, a halál, a gonosz hatalmából és az örök életet ajándékozva visszavezesse az Atyához. Isten addig még nem pihen, sem szombaton, ameddig nem fejezte be művét, az ember megújításának a művét. Ezért Jézus szombaton is gyógyított. „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17) Jézus megérttette a farizeusokkal, hogy ha ők sem szigorúan tarják a szombatot és állataiknak érdekeiben dolgoznak, mennyire inkább gondoskodik az Atya szeretett gyermekeiről, bármilyen nap legyen is. És a legjobb jót akarja adni: visszaadni az igazi szabadságot, boldogságot. Milyen beszédes ezzel kapcsolatban az asszony magatartásának a változása: az ember, aki a gonosz hatalma alatt görnyedve élt, Jézus szabadító ereje által újra fölegyenesedik. Nyújtsam ma Jézus elé mindazokat az élethelyzeteimet, ahol a gonosz lélek mindig újból és újból próbál visszarántani a bűnbe, és a rosszra csábít.

Feladat a mai napra: Elgondolkozom, ki az a családomban vagy környezetemben , aki nehézséggel, betegséggel küzd, „görbedve, lehangolva” él, és hogyan tudnék, vagy inkább Jézus rajtam keresztül, vigasztalást, segítséget, erősítést adni.
Este: Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Fedezzem fel Isten és az emberek rólam való gondoskodását: hol tettek jót velem? Hol emeltek fel és erősítettek meg? Hogyan figyeltem embertársaimra és konkrét élethelyzetükre? Amikor megláttam, mire indított a Szentlélek? Lezárásképpen kifejezem hálámat Jézusnak minden kapott és továbbadott jóért.