XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 22., szerda

Március 22.



Mt 27,26-31
Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A mai idézetben a fájdalmak férfiát szemlélhetjük, aki tudta, mi a szenvedés. A pretóriumban Pilátus halálra ítélte Jézust. De nem elég, hogy keresztre feszítik, hanem előtte még alaposan megostorozták, megkínozták, csúfot űztek belőle. A fönti jelenetben mintha a Sátán pofája rajzolódna le előttünk, aki kuncogva örül annak, hogy az Isten fia végre a hatalmába került, és most ő uralkodhat fölötte, kénye kedve szerint összetörheti, összezúzhatja, csúfot űzhet belőle, véget vethet neki. Mintha végre Istennek vethetne véget. Amint az ember partner tud lenni Isten jóságának végtelen kreativitásában, úgy a Sátán partnere is tud lenni a gonoszságban. Milyen megdöbbentő, hogy mind a mai napig kegyetlenebbnél kegyetlenebb bánásmódokról lehet hallani a hírekben, ahol látszik, hogy az ember eszeveszett gonoszsága szinte kimeríthetetlen. Jézus mély gyötrelmeket szenvedett: megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. (Iz 53,7)  
Milyen számunkra elviselni a testi/lelki fájdalmakat? Az ember durva bánásmódja mély sebeket tud ejteni a másikban. És talán a legmélyebb sebek nem is annyira a testi fájdalmak, hanem amit a lelkünkben okoznak: a megalázottság, az leértékeltség, a összetörtség érzése. Sokszor nagyon nehéz túltennünk magunkat ezeken a sebeken, megbocsátani a másiknak, mert személyes, tudatos sértésnek vesszük. De tekintsünk újból Jézusra. Jézus elviselte. Tudta, hogy nincsen értelme a veszekedésnek, a védekezésnek. De nem reményvesztett rezignáció ez! Jézusban lerajzolódik előttünk a szabad ember. Ha esetleg személyes sértésnek is szánták bántalmazásaikat, de ő nem annak vette. Jól tudta, hogy nem tudják, mit tesznek. Nem félt tőlük, mert bár a testét megölhetik, de a lelkét nem tudják megölni (vö. Mt 10,28). Tudta, hogy élete el van rejtve a Mennyei Atya tenyerében, és nincs mitől félnie. Ezért a szenvedő Jézusban az imádkozót is szemlélhetjük, akiben a korbácsütések, gúnyolódások közepette is ez a kérés fordulhatott meg folyamatosan a szívében: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34).

Feladat a mai napra: Csatlakozzunk mi is Jézus imájához. Imádkozzunk azokért, akikkel találkozunk, különösképpen, ha nehéz kapcsolat alakulna ki valakivel. Nem veszem személyes sértésnek, hanem én is kérem: Atyám, bocsáss meg nekik,....

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma