Lev 25,1-11.17-20 (a föld ajándéka gyümölcseivel együtt az egész néphez tartozik)
1Az
Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek: 2„Szólj Izrael fiaihoz és
mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld
tartson szombatot az Úrnak. 3Hat éven át vesd be földedet, hat éven
át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. 4De a hetedik évben a
föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a
földedet, ne metszd meg szőlődet, 5ne arasd le a kalászt és ne kösd
kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve
legyen ez a földnek. 6De a föld szombatja is tápláljon téged,
szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad
tartózkodnak. 7Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és
földed állatainak. 8Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy
hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. 9A hetedik hónapban, a hónap
tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a
harsonát az egész országban. 10Legyen ez jubileum számotokra:
mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. 11Ez
az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok
le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek
maguktól nőnek. 17Senki se
csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a
te Istened. 18Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok
meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. 19A
föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok. 20Ha
ezt kérdezitek: mit eszünk ebben a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem
aratjuk le termésünket? 21Megadom áldásomat, úgyhogy a hatodik évben
annyit takarítotok be, amennyi elég lesz három esztendőre.
„Bár „a gonoszság elterjedt a föld színén” (Ter 6,5) és
Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földön” (Ter 6,6), mégis úgy döntött,
hogy Noén keresztül, aki feddhetetlen és igaz maradt, megnyitja a menekülés új
útját. Így új lehetőséget adott az emberiségnek az újrakezdésre. Ha van
egyetlen jó ember, az már elég, hogy feléledjen a remény! A bibliai hagyomány
világosan leszögezi, hogy ez a helyreállítás magával hozza a Teremtő keze által
a természetbe írt ritmusok újrafelfedezését és tiszteletben tartását. Ezt
láthatjuk például a sabbatra
vonatkozó törvényben. A hetedik napon Isten megpihent minden munkálkodása után.
Isten megparancsolta Izraelnek, hogy minden hetedik napon pihenőnapot, sabbatot tartson (vö. Ter 2,2-3; Kiv
16,23; 20,10). Sőt, bevezette a sabbatévet is Izrael népe és a föld számára:
minden hetedik évben (vö. Lev 25,1-4) teljes nyugalmat adtak a földnek, nem
vetették be, és csak annyit gyűjtöttek be, amennyi nélkülözhetetlen volt az
életben maradáshoz és a vendéglátáshoz (vö. Lev 25,4-6). Végül pedig hét évhét
elteltével, vagyis negyvenkilenc év után jubileumi évet tartottak, az egyetemes
elengedés évét és „a birtok felszabadításáét minden rajta élő számára” (Lev
25,10). E törvények meghozatalának az volt a célja, hogy biztosítsa az
egyensúlyt és az igazságosságot az embernek a többiekhez, valamint ahhoz a
földhöz fűződő kapcsolatában, amelyen élt és dolgozott. Ugyanakkor annak
elismerése is volt, hogy a föld ajándéka gyümölcseivel együtt az egész néphez
tartozik. Azoknak, akik megművelték és gondozták a területet, meg kellett
osztaniuk annak gyümölcseit, különösen a szegényekkel, az özvegyekkel, az
árvákkal és az idegenekkel: „Amikor majd aratjátok földetek termését, ne
vágjátok le a föld színéig. Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat,
ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd fel a fürtről lehullott szemeket.
Hagyd ott a szegényeknek és az idegeneknek” (Lev 19,9-10).” (LS 71.)
Feladat a mai napra:
Tudatosan osztok meg másokkal azokból a gyümölcsökből, amit a „földem”- életem,
munkám, birtokom – ma termet.