Lk 10, 30-35
Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember
Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre
verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de
továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta,
megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és
bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy
fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a
kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.
Mennyi szeretet és
alázat szükséges ahhoz, hogy lehajoljunk a szükséget szenvedőhöz. Ha
körülnézünk a világban, számtalan eset, helyzet van, ahol pont a mi segítségünk
jönne jól. Tegyük a szívünkre a kezünket, hány és hány alkalmat szalasztottunk
már el, hogy segítsünk valakin, aki bajba jutott? Ez a világ sajnos tele van
megannyi rossz példával, tapasztalattal, amikor emberek visszaélnek mások
jóindulatával. Ezért gyanakvóak is lettünk, félünk, hogy becsapnak és
kihasználnak minket. Ezek a helyzetek, kihívások próbatételei a mi
kereszténységünknek. Jézus meddig menne el? Hagyná, hogy újra és újra becsapják,
kihasználják? Meghúzza a határt valahol? Nem! Értünk is elment a végletekig, egészen
a legvégéig, a kereszthalálig, szeretetből. Gondoljuk át, hogy életünk során,
mennyi jótevőnk volt, mennyien voltak, akik nagylelkű és gondoskodó szeretettel
voltak irántunk? Hogy emlékszünk vissza rájuk? Van bennünk igazi hála,
megemlékezünk róluk, imádkozunk értük, hálát adunk azért, mert kiálltak mellettünk?
Megosztani azt amink van, egy tál ételt, a pénzünket, otthonunkat, időnket, figyelmünket,
szeretetünket… Kiállni, a megalázottakért, az elnyomottakért,
kirekesztettekért, felemelni az elesetettet, bekötözni a sebeket, vigasztalni a
szomorkodókat, hálával teli szívvel megemlékezni a jótevőinkről. Erre hív ma
minket Jézus!
Feladat a mai napra: Felidézem magamban azokat, aki jót tettek velem
az életem során. Imádságban megemlékezem róluk, és ha van lehetőségem viszonzom
a jóságukat.