Mt 26,45-50 (Jézus
megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?”)
Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt:
„Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére
adják. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.” Még beszélt,
amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép
véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Aki
elárulta őt, jelt adott nekik: „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok
el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és
megcsókolta. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták
Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.
Talán nem szívesen hallunk
vagy beszélgetünk Jézus egyik tanítványáról, Júdásról, aki elárulta őt. Lehet,
hogy nem passzol ahhoz a képhez, amit egy tanítványról alkottunk, aki nagyon
közel állt Jézushoz, akit maga Jézus kiválasztott apostolként és szemtanúja
volt tetteinek, csodainak. Nehéz elképzelni, hogy mi motiválhatta őt arra, hogy
elárulja Mesterét, Jézust. Kivé válhatott Jézus számára, hogy cserbenhagyja őt
egy pénzösszegért? Azonban könnyebb átérezni, milyen fájdalmas lehetett Jézus
számára, hogy egy a tizenkettő közül elárulta őt, elárulta a barátságot. E
zsoltár szavai mintha Jézus szájából
hangoznának el: „Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném
könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék. Hanem te teszed,
aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál, aki velem együtt
etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába” (Zsolt 55,13-15).
Jézus ugyanis nagyon mélyen átélte, amit az ember egyik legfájdalmasabb
tapasztalata, ha lerombolnak egy bizalmi kapcsolatot, vagy visszaélnek vele. Ám
megdöbbentő módon viselkedik Jézus ezzel szemben. Azt mondja Júdásnak: „Barátom,
miért jöttél?” „Barátom!” – Ez nem egy üres szó. Továbbra barátnak szólítja
Júdást, és nem a szerint, amit tett. Nem mondja neki: „Áruló, azért jöttél?
Jézus nem mond le a barátságról, hanem hűséges a szavához: „Barátaimnak
mondalak benneteket”. Ez a jó hír, az örömhír, hogy Jézus a saját részéről sohasem
vonja vissza nekünk tett ígéretét, hogy a barátai vagyunk és maradunk.
Szemléljük ma a legjobb, a leghűségesebb barátunkat, Jézust, aki hűtlenségünk
ellenére, bukásaink ellenére barátnak szólít minket.
Feladat a mai napra: Visszatekintek a hétre, és felfedezem, milyen
kegyelmeket kaptam és hogyan tapasztaltam Jézust barátként imádságomban,
életemben.