Bölcs 8,16-18 (Jézussal
való barátságban tiszta öröm rejlik)
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert
társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem
derű és öröm. Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben
meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon, a vele való
barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a
vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév;
szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Nem régen valaki
mesélte, hogy milyen nagy, megható elmély volt számára, amikor a járvány miatt
rendelt karantén után először újra belépett egy templomba. Milyen otthonos
érzés volt számára! Igaz, hogy az Úr Jézus saját otthonában is vele volt,
mondta, de mégis más a templomban az Oltáriszentségben lévő Krisztussal
találkozni. Olyan érzés, mint haza érkezni, mint az ő otthonába lépni. „Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert
társaságában nincs keserűség.” Milyen
jó, ha van arról tapasztalatunk, hogy az eucharisztikus Jézusnál kipihenhetjük
magunkat; hogy Jézus, a barátunk, mindig vár ránk e hívogató szavakat
ismételve: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok,
és én felüdítelek titeket” (Mt 11,28). Mai imádságban kérdezhetem
magamat, hogy mit jelent számomra az Oltáriszentségben
lévő Krisztussal találkozni? Milyen számomra a társasága, a vele való barátság?
Mondanám azt is, amit a fönti idézet kifejez, hogy a vele való együttlét derű
és öröm? Azonban miután ezeket a szavakat fontolgattam magamban, és
szívemben meghánytam-vetettem, baráti
beszélgetésbe kezdek Jézussal.
Feladat a mai napra: Valakinek örömet szerzek a mai nap folyamán.