Zsid
2,11-18
Mert
ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket
megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor
ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az
egybegyűltek előtt. Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd,
én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket. Minthogy a gyermekeknek
közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy
így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik
a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való
félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az
angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért
minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy
irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a
nép bűneit. Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud
segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.
Mi
az ember? Kérdeztük tegnap. Mostanság vannak, akik az emberben
semmi többet nem látnak, mint molekulák halmazát. Igaz, az ember
húsból, csontból épül fel, de ez lenne minden? Vagyis tovább
kérdezhetünk „Mi az ember?”, maga Isten akart egészen ember
lenni, mindenben hasonlóvá válni hozzánk: Minthogy
a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott
belőle. Jézus, az
Isten fia, valóságos ember volt, a testvérünk, mivel ő is
testből és vérből való volt. Isten megtestesülése megmutatja
az ember iránti mély szeretetét: Mert úgy szerette Isten az
embert, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy üdvösséget
szerezzen nekünk. (Vö. Jn 3,16.17) Isten nem „felülről” hanem
„alulról” akarta üdvözíteni az emberiséget: Jézus Krisztus
által, húsvét misztériuma által. Jézus élete számunkra az út,
amely elvezet minket saját megismerésünkhöz és megmutatja,
hogyan kell emberként élnünk. „Az
embernek tehát, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát -- s
nemcsak futó pillantást vet önmagára, mellyel tökéletlenül,
gyakran csak felszínesen, külsőleg megmutatkozó magyarázatokat
és szabályokat lát az életben --, Krisztushoz kell mérnie
önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségeivel és
bűnösségével, életével és halálával együtt. Az embernek
mindenestől, amije van, Krisztusba kell öltöznie; föl kell vennie
és magáévá kell tennie a Megtestesülés és Megváltás teljes
igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát.”1
Jézusra tekintve mondhatjuk, ahogy az első ember mondta: „Ez
már csont a csontomból és hús a húsomból.”
(Ter 2,23). Jézusban megtaláljuk azt a segítőtársat, aki
teljesen hozzánk illő, megért minket, és aki megmutatja igazi
lényünket, amely a csont és a hús pusztán csak testi dimenzióját
egészen felülmúlja.
Feladat
a mai napra:
A mai napon többször odafordulok Jézushoz és megköszönöm, hogy
most is velem van és kísér engem életem útján.
1
II. János Pál Pápa, Redemptor Hominis enciklikája 10