XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 21., szerda

Február 21.

1Kir 21,1-7
Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. Acháb beszélt Nabottal. „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, ... . Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?” „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal. ...Az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.”

A reklámok azt sugallják nekünk, hogy magunk megszerezhetjük mindazt, amit csak kívánunk. És így mindenfajta szép, és kívánatos dolgokat állítanak a szemünk elé. Mintha az ember minden dolgok fölött uralkodna. „Minden, amit csak akarsz, a tiéd lehet!”, mindent megígérnek, felszítják a birtokolás utáni vágyunkat. Mi pedig sokszor a birtoklástól várjuk a boldogságot, vagy legalább az örömet, a jó érzést. A mai idézet arról szól, ahogyan Acháb, a király, meg akarta szerezni magának a szomszédos szőlőskertet. De a tulajdonos, Nabot, nem akarta odaadni neki, még pénzért sem. Mi volt erre Acháb reakciója? Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, bosszankodott és mérgelődött Nabot felelete miatt. Rosszkedvű lett azért, mert nem kapta meg, amit akart. Ez talán inkább egy gyermek reakciójának felelhetne meg, nem pedig egy felnőttének. De mit érzünk mi, amikor nem kapunk meg valamit, még ha kifelé nem is mutatjuk? És mindehhez jön még a kísértés hangja, itt, mint Acháb feleségének a hangja, amely a kívánt dolog megszerezésére bátorít: „Hát nem vagy a király?” Hogyan reagált Jézus arra a kísértésre, amikor a sátán felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségét? Elutasította mondva: „Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Tudta, hogy nem lehet két urat szolgálni. XVI. Benedek Pápa írja az egyik nagyböjti üzenetében: „Utunk során szembetalálkozunk a birtoklás és a pénzsóvárság kísértésével is, amelyek Isten elsőbbségét veszélyeztetik életünkben. A birtoklás vágyának következményei erőszak, hatalommal való visszaélés és halál. A javak bálványozása azonban nemcsak eltávolít másoktól, hanem üressé, boldogtalanná teszi az embert, becsapja, áltatja anélkül, hogy megvalósítaná, amit ígér, mert az anyagi javakat Isten helyére teszi, aki az élet egyetlen forrása.”
Csak Jézus mondhatja el nekünk, hogyan élte meg ezeket a kísértéseket és ő magyarázhatja el számunkra, mit tegyünk, hogy kívánságaink ne uralkodjanak fölöttünk, és hogy hogyan lehetünk igazán boldogok.