XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 5., szombat

Március 5.



Zsolt 103,1-4.8-14.17
Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.

A mai napon különlegesen adjunk hálát Istennek, hogy szeretete irgalom. „Isten szeretete amellett, hogy teljesen szabad és minden előzetes föltétel nélküli ajándék, megbocsátó szeretet is. Istennek az ő népe – az emberek – iránti szenvedélyes szeretete egyúttal megbocsátó szeretet. Ez a szeretet oly nagy, hogy Istent szinte szembefordítja önmagával, szeretetét igazságosságával. A keresztény ember ebben a keresztnek rejtetten mutatkozó misztériumát látja: Isten úgy szereti az embert, hogy Ő maga emberré lesz, elmegy az ember után egészen a halálba, és ily módon összebékíti az igazságosságot és a szeretetet. (vö. XVI: Benedek pápa, Deus caritas est 10) Legyünk hálásak a fényért, amit ez alatt a hét alatt kaptunk tőle. Melyik igazságot fedeztük fel magunkról? Csak az igazság tesz minket szabaddá és az igazságunkban találkozunk Istennel. Felelősek vagyunk cselekvésünkért, ill. nem cselekvésünkért, valamint gondolkodásunkért, beszédünkért. Ezért számot kell adnunk Istennek, de életünk fölött utolsó szó az ő irgalma. Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Részünkről bánjuk meg bűneinket és fogadjuk el Isten mérhetetlen irgalmát. Szent nem az, aki soha sem esett el, hanem az, aki gyorsan felkel az elesésből. Tudja, hogy nagy szükség van Isten irgalmára. Amikor mi tapaszaljuk Isten irántunk való irgalmát, akkor szívből jön az embertársaink iránt való irgalmas szeretet. Irgalmas szeretetre vagyunk hívva, és ez teszi ki igazi azonosságunkat. „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Ne éljünk kevesebbet, mint amit Isten álmodott velünk, amikor teremtett minket.


Feladat a mai napra: Felfedezem, hogyan tapasztaltam ezen a héten Isten irgalmát. Valamennyi embertársam iránt irgalmas leszek.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este:Visszatekintés a napra: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” – Saját szavaimmal kifejezem ezt a „mennyi jót”, amelyet a mai napon, vagy akár ezen a héten ajándékba kaptam, tapasztaltam.