Zsolt 103,1-4.8-14.17
Áldjad,
lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd, mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden bűnödet, és
meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és
irgalommal koszorúz. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és
gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneik
szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas
az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van
napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa
megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen
az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. Ám az Úr kegyelme mindörökre az
igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
A mai napon különlegesen adjunk hálát Istennek,
hogy szeretete irgalom. „Isten szeretete amellett, hogy teljesen szabad és
minden előzetes föltétel nélküli ajándék, megbocsátó szeretet is. Istennek az ő
népe – az emberek – iránti szenvedélyes szeretete egyúttal megbocsátó szeretet.
Ez a szeretet oly nagy, hogy Istent szinte szembefordítja önmagával, szeretetét
igazságosságával. A keresztény ember ebben a keresztnek rejtetten mutatkozó
misztériumát látja: Isten úgy szereti az embert, hogy Ő maga emberré lesz,
elmegy az ember után egészen a halálba, és ily módon összebékíti az
igazságosságot és a szeretetet. (vö. XVI: Benedek pápa, Deus caritas est 10)
Legyünk hálásak a fényért, amit ez alatt a hét alatt kaptunk tőle. Melyik
igazságot fedeztük fel magunkról? Csak az igazság tesz minket szabaddá és az
igazságunkban találkozunk Istennel. Felelősek vagyunk cselekvésünkért, ill. nem
cselekvésünkért, valamint gondolkodásunkért, beszédünkért. Ezért számot kell
adnunk Istennek, de életünk fölött utolsó szó az ő irgalma. Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem
vétkeink szerint fizet vissza.
Részünkről bánjuk meg bűneinket és fogadjuk el Isten mérhetetlen irgalmát.
Szent nem az, aki soha sem esett el, hanem az, aki gyorsan felkel az elesésből.
Tudja, hogy nagy szükség van Isten irgalmára. Amikor mi tapaszaljuk Isten
irántunk való irgalmát, akkor szívből jön az embertársaink iránt való irgalmas
szeretet. Irgalmas szeretetre vagyunk hívva, és ez teszi ki igazi
azonosságunkat. „Legyetek hát
irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Ne éljünk kevesebbet, mint amit Isten álmodott velünk, amikor
teremtett minket.
Feladat
a mai napra: Felfedezem, hogyan tapasztaltam ezen a héten Isten
irgalmát. Valamennyi embertársam iránt irgalmas leszek.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este:Visszatekintés a napra: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót
tett veled!” – Saját
szavaimmal kifejezem ezt a „mennyi jót”, amelyet a mai napon, vagy akár ezen a
héten ajándékba kaptam, tapasztaltam.