Ter 49,2.8-10 (mi Urunk Júda törzséből származott)
Gyűljetek össze, s
halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek
majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak
előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve
lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán -- ki merné felkelteni? El
nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg
el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Milyen izgalommal és szomorú várakozással hallgathatták a Jákob köré gyűlt
fiak haldokló apjuk jövendölését. És milyen büszkeség tölthette el őket annak
hallatán, hogy az ő törzsükből fog kikerülni az Eljövendő, akit a választott
nép évezredek óta sóvárogva várt. „Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júda
törzséből származott” (Zsid. 7,14). A Megváltóban Isten úgy jött el, hogy teljesen
magára vette ősei történetét és sorsát, belépett a bűnös világba. Mindent
magára vett, ami emberi, nem irtózott el nemzetség táblája, és az az esendő
emberi világ láttán. Nem vonta ki magát az emberiség által összekuszált
történelemből. Egy lett közülünk, és ezzel méltóságot adott az embernek,
vállalta a felelősséget a bűnös világért, annyira, hogy megváltotta az
emberiséget bűneitől. Szent Pál írja, hogy nem az angyalokat, hanem Ábrahám
utódait karolta fel. „Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez,
hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép
bűneit” (Zsid 2,17). Ha bűnt követek el, az egész közösség sérül, mert valami
olyat tettem és mulasztottam, ami nem egyezik Isten reám és másokra
vonatkoztatott akaratával, örök tervével. Ne akarjak útjába állni a kegyelem
áradásának, ami alakít, és rajtam keresztül formálja a világot, környezetem,
közösségem és összességében a jövő nemzedékre is hatással van. A szeretet
parancsának teljesítésével felelős közösségben vagyunk egymással, és így
valósul meg az, hogy Isten új népe leszünk (vö. Mt 22,37-40). Közelebbi és
jelenlegi helyzetünket tekintve igazán megérthetjük, megélhetjük az örömhírt,
hiszen Jézussal egészen közeli rokonságba kerültünk, az Egyházba, mint Krisztus
Titokzatos Testébe épülve. A Szentírásban pedig Jézus kifejezetten testvérének
vall, ha Atya akaratát teljesítem (vö. Mt 12, 50).
Feladat a mai napra: Az egyházközösség felé vagy az
egyházközségért felajánlást teszek vagy végzek.