Iz 45,6b-8.18.21b-25 (Életünk Isten
jelenlétében zajlik, nem érhet minket olyan, amiről Ő ne tudna)
Hogy megtudják
napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs
más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és
teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről,
és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és
igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki
az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki
megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy
lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő,
tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette
régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten
nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind,
mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki
számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám
esküszik minden nyelv.” Azt mondják: „Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá
jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és
dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Isten a teremtés kezdetétől jelen
van világunkban. Ma is folyamatosan közöttünk jár, tovább alkot, teremt, s
ehhez bennünket hív meg partnernek, munkatársnak. Velünk együtt képzelte el, s
álmodja tovább valóságunk terebélyes fáját, amely az égben gyökerezik, s
melynek ágai, hajtásai is az ég felé növekednek, felfelé vágyakoznak. Milyen
felszabadító szemlélni azt, hogy Isten felkínálja önmagát, „igazság jött ki
számból, szó, amely nem tér vissza”, s valóban nem vonja vissza irgalmát,
szeretetét akkor sem, mikor kezébe szegeket vernek. Ezt a mindent átható
jelenlétet megerősíti az az ellenpontozás is, amit a Rómaiaknak írt levélben
olvashatunk: „Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem
angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem
hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat
bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.”(Róm
8,38-39). Akik már a hit útját járjuk, és Jézus ajándék-létét
megtapasztaltuk életünkben, számunkra is megerősítést és megújulást hordoz ez
az időszak. Mint egy jó karmester, aki alázattal, de intenzíven jelen van,
amikor a szólista egyedül énekel, s neki az idő alatt nincs más dolga, csak
figyelni arra, hogy a következő pillanatban visszaintse a zenekart, ezt a
diszkrét figyelmességet kell kiművelnünk magunkban, hogy hordozhassuk magunkat
és másokat a Születés csodájáig.„Jó tehát így egyedül lenni magammal, aki az
ölében tart és őrködik felettem s akiről tudom, kivétel nélkül azonos mindennel
és mindenkivel a világon”(Kassák Lajos: A jó hétköznap).
Feladat a mai napra: Ma találok időt arra, hogy imádkozzam a 24.
zsoltárral, majd keresem az alkalmat, hogy az imában megtapasztaltakat
megosszam egy személlyel, olyan formában, hogy az megértse az üzenetét.