Kol 1,15-20;2,8-9 (Krisztus valóságos teste)
Ő
a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne
teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a
trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és
érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek,
az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé
legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az
egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a
mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. Vigyázzatok, hogy
senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami
emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert
benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek
a teljességnek részesei.
„Mivel az Ige testté lett és
valódi emberi természetet öltött magára, Krisztus "teste konkrét emberi
test volt". Ezért Jézus emberi arca "megfesthető". Az Egyház a
VII. egyetemes zsinaton törvényesnek ismerte el, hogy szentképeken
megjelenítsék”.[1] „Az Egyház azt is kezdettől fogva elismerte, hogy Jézus testében Isten,
aki "a maga világában láthatatlan, a mi világunkban láthatóvá lett".
Valójában Krisztus testének egyéni vonásai Isten Fiának isteni személyét
fejezik ki. Ő ugyanis emberi testének vonásait annyira magáévá tette, hogy
szentképen megfestetten tisztelhetők, mert a hívő, aki az ő képét tiszteli,
"benne a megfestett személyt imádja".[2]
Feladat a mai napra: Ma egy szentképet veszek magam elé.
Megpróbálok úgy elbeszélgetni a rajta látható Jézussal az életemről, mintha
valóságosan jelen lenne.