Mt 5,14-16 (Jézus arra vágyódik, hogy a tőle kapott világosságot elvigyük a világba,
megosszuk azokkal, akik körülöttünk élnek.)
Ti vagytok a világ
világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot
gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek
világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek,
hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Jézus a világosság, amely a világba jött. „Én vagyok a világ
világossága,” mondja magáról. De
ezt nem csak magáról mondja, hanem tanítványairól is: „Ti vagytok a világ világossága.” Számára
az már tény, nem csupán jövőbeli: „majd lesztek”; nem, mi már a világ
világossága vagyunk. Jézus arra vágyódik, hogy a tőle kapott világosságot
elvigyük a világba, megosszuk azokkal, akik körülöttünk élnek. A mai
szekularizált társadalomban sokszor azt a kísértést érezhetjük, hogy jobb, ha
elrejtjük kereszténységünket. Talán azt gondoljuk, hogy a munkahelyen nem kell
mindenkinek tudnia, hogy keresztény vagyok. Gyakran nem merünk kiállni a
kereszténység mellett. Az advent és a karácsony azonban olyan időszak, ahol
több lehetőségünk van arra, hogy rámutassunk az ünnep igazi értelmére. Fontos,
hogy mi is elgondolkozzunk azon, miért is ünnepeljük. Ahogyan éljük az adventet,
már arról szól, miben hiszünk. Nálunk nem csak a ajándékok vásárlása és az
ajándékozás áll az előtérben, hanem a lelki előkészület is.
Karácsony után majd leszedik a szép, fényes, utcai díszítést. A csillogó
világítás majd a kartondobozban várja a jövő adventot. Életünknek azonban
karácsony után is tovább kell világítania. Ehhez kérjük a kis Jézustól idén
karácsonyra azt az ajándékot: hogy megerősítse hitünket; hogy szívünket lángra
lobbantsa szeretetével; hogy életünk világossága mindenkinek világítson a házban.
Feladat a mai napra: Megbeszélem családommal, hogy hogyan szeretnénk idén karácsonyt
ünnepelni és hogyan adhatjuk a lelki programnak a megillő helyét. Arra
figyelek, hogy mindenki kifejezhesse kívánságait.