Dán
7,9-10.13-14; 2Pét 1,16-19; Mt 17,1-9
Abban az
időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön
velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogni kezdett,
mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme megjelent
nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz:
„Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked
egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő
borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok
földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette
őket és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték,
nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre
kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül
fel nem támad.”
„Attól a naptól fogva, amikor Péter megvallotta, hogy Jézus a Krisztus, az
élő Isten Fia, a Mester 'magyarázni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell
mennie, (...) sokat kell szenvednie, megölik, de harmadnapon föl fog támadni'
(Mt 16,21). Péter visszautasítja ezt a bejelentést; a többiek sem tudták
fölfogni. Ebben az összefüggésben áll Jézus színeváltozásának titokzatos
eseménye, egy magas hegyen három kiválasztott tanú: Péter, Jakab és János
előtt.”[1]
„Jézus egy pillanatra megmutatta isteni dicsőségét, megerősítvén így Péter
hitvallását. Azt is megmutatja: Jeruzsálemben el kell szenvednie a kereszten a
halált, hogy bemehessen 'dicsőségébe' (Lk 24,26). Mózes és Illés hegyen látták
Isten dicsőségét; a Törvény és a Próféták megjövendölték a Messiás
szenvedéseit. Jézus szenvedése az Atya akarata; a Fiú Isten szolgájaként
cselekszik; a felhő a Szentlélek jelenlétének jele: 'Az egész Szentháromság
megjelent: az Atya a hangban, a Fiú az emberben, a Szentlélek a fényes
felhőben': 'Te színedben elváltoztál a hegyen, s amennyire képesek voltak rá,
tanítványaid látták dicsőségedet, Krisztus Istenünk, hogy ha majd keresztre
feszítve látnak, megértsék, hogy szenvedésed önkéntes volt; és hirdessék a
világnak, hogy Te valóban az Atya ragyogása vagy.'”[2]
„A nyilvános élet küszöbén: a keresztség, a húsvét küszöbén: a
színeváltozás. Jézus keresztsége 'föltárta az első újjászületés misztériumát':
keresztségünket; a színeváltozás 'a második újjászületés szakramentuma':
föltámadásunk. Már most részesedünk az Úr föltámadásában a Szentlélek által,
aki Krisztus Testének szentségeiben működik. A színeváltozás megízlelteti
velünk Krisztus dicsőséges eljövetelét, 'aki átalakítja gyarló testünket, hogy
hasonlóvá tegye megdicsőült testéhez' (Fil 3,21). De a színeváltozás azt is
mondja, hogy 'sok szorongatáson át (...) kell bejutnunk Isten országába'
(ApCsel 14,22): 'Ezt Péter még nem értette akkor, amikor Krisztussal akart a
hegyen élni. Ezt az életet, Péter, a halála utáni időre tartotta fönn. Most
pedig ő maga mondja: Jöjj le a hegyről, hogy a földön fáradozzál, a földön
szolgálj, a földön megvessenek és keresztre feszítsenek. Lejön az élet, hogy
megöljék; lejön a kenyér, hogy éhes legyen; lejön az út, hogy útközben
elfáradjon; lejön a forrás, hogy szomjazzon - te pedig vonakodsz a
fáradságtól?'”[3]
Feladat a mai napra: Azzal a tudattal élem meg a mai napon a
nehézségeket, szenvedéseket, a fáradságot, hogy nem ezeké lesz az utolsó szó,
hanem, hogy ezeken keresztül mehetek csak át az Isten országába.