XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 8., péntek

Május 8.



ApCsel 15,22-31               (Az apostolok közhírré teszik a határozatot)
Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek. Ezt írták a kezük által: „Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek! Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték. Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket. Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!” Amint útnak indították őket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet. Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.

A zsinat befejeződött, és az apostolok azon munkálkodnak, hogy elterjesszék a határozatot minden pogányságból megtért keresztény között. Milyen fontos mindenben az Isten akaratát keresni! Az apostolok elénk élik, hogyan fontolták meg Isten előtt a közösség tagjainak sorsát. Milyen nagy felelősséget jelent, minden tagnak javát szem előtt tartani! Milyen szempontok számítanak ilyenkor? Határozatukból nyilvánvalóvá vált, hogy elsősorban nem saját érdeküket nézték, hanem valóban megfontolták azoknak sorsát, akik a pogányságból megtértek. Milyen terhet rakhatnak rájuk? Önzés lett volna azt követelni tőlük, hogy tartsák meg a zsidó törvényeket, csak azért, mert az apostolok is zsidószármazásúak voltak. A körülmetélésről való lemondással sokkal többről mondtak le. Az egész eddigi vallásgyakorlatuk, vallási felfogásuk felbolygatását és átértékelését jelentette ez. S láthatjuk bennük, amint elég szabadok voltak ahhoz, hogy ne ragaszkodjanak fölösleges dolgokhoz. Isten előtt megértették a lényeget, a Szentlélekkel való keresztség. Mennyire nehezünkre esik sokszor elengedni bizonyos elveinket, nézőpontjainkat, csupán azért, mert így szoktuk meg, így nőttünk fel. Aki házasságban vagy közösségben él, hamar rájön arra, hogy a másik ember, akivel összekötöttem az életem, egészen más elvekkel és hagyományokkal rendelkezik. Hiábavaló lenne azon vitatkozni, hogy melyik az igazi. Nincs jobb vagy rosszabb, igazibb vagy kevésbé igazi, hanem csak „más”. Az apostolok elénk élik a szeretet útját: alaposan megfontolták a Szentlélekben az egész ügyet, és le tudtak mondani korábbi álláspontjukról. És azon láthatjuk, hogy tényleg a Szentlélektől volt a határozat, hiszen a keresztények örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. Az öröm és a vigasz a Szentlélek munkálkodásának a jele. Ő a vigasztaló, és az öröm forrása. Ha nekem mérlegelnem kell, prioritásokat kell felállítanom, vajon segítségül hívom-e a Szentlelket, hogy jól tudjak dönteni és döntésemmel örömöt és vigaszt tudjak okozni családomnak, társaimnak?
Feladat a mai napra: Ma azt keresem, ami mások örömére és vigasztalására szolgál.