Dán 12, 1-3; Zsid 10, 11-14.18; Mk 13, 24-32
Azokban
a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza
fényét, a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak,
megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy
hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az
ég négy tája felől, a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról:
amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a
nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg,
hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék,
amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem
múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az
égben, sem a Fiú, csak az Atya.
„A
végső nagy napokról szól az Úr.” Ezekkel a szavakkal kezdődnek a mai olvasmányban, a 33. évközi vasárnapon,
Dániel próféta jövendölései. Az egyházi év vége felé minden évben újra
hallhatjuk az utolsó időről szóló tanítást. Van-e ennek a tanításnak
aktualitása a mai ember számára? Mit akar nekünk üzenni az Úr ezen a tanításon
keresztül? Úgy gondolom, a mai kor emberének ugyanúgy aktuális ez a jövendölés,
mint évezredekkel ezelőtt. Akkor is, ha sokan kétségbe vonják a halál utáni
életet, nem hisznek benne, butaságnak tartják. Van örök élet akkor is, ha sokan
úgy élnek, mintha nem létezne. Ezt a hitet valljuk meg minden vasárnap az
apostoli hitvallásban: „Hiszem a szentek
közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.” Ez
a hit nemcsak evilágra, hanem a túlvilágra is vonatozik. Hiszünk azok
üdvösségében és örökké tartó boldogságában, akik Krisztust követték és igaz
életet éltek, azaz megküzdöttek a szeretetért, a megbocsátásért, és az
életszentségért. Dr. Meszlényi Zoltán püspök és vértanú élete gyönyörűen
rámutat erre a valóságra: Isten győz a világ fölött. Különböző ideológiák
megpróbálták elhallgattatni, letagadni Isten valóságát, de Isten
kinyilvánította győzelmét egyszer s mindenkorra. Erről beszél Dániel a
jövendölésében: „Akkor az érteni tudók
ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat,
tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” Jézus mondja a mai
evangéliumban: „Ég és föld elmúlnak, de
az én igéim soha el nem múlnak.” Mire hív bennünket az Isten? Hogy
életünkkel valljuk meg az örök életbe vetett hitünket. Hiszen tudjuk, hogy
végeredményben csak a lelki kincseink maradnak meg. Azokkal ékesíthetjük
magunkat, amikor majd Isten trónja elé lépünk. Az anyagi javak mind elmúlnak,
mint az ég és a föld. Legyen az életünk prófétai jel, tanúságtétel Isten
Országáról. Legyen fontos számunkra az Úr üzenete! Tanítsuk családtagjainkat és
környezetünket Isten igazságára, hogy majdan a mi életünk is úgy tündökölhessen
örökkön-örökké, miként a csillagok.
Feladat a mai napra: Időt szakítok arra, hogy átgondoljam az örök élet
igazságát, és azt, hogy hogyan igazítsam életemet még jobban ehhez az
Igazsághoz.