XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. február 16., kedd

Február 16.



Kiv 33,11-17
Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Mózes így beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped.” Ő így válaszolt: „Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra.” Mózes megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk?” Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged.”

Ez az idézet bepillantást enged nekünk Mózes imájába. Mózes nagyon barátságos, bizalomteljes kapcsolatban állt az Istennel. Imája igazi párbeszéd ő és az Isten között. „Így beszélt - így válaszolt – megjegyezte”. Mózes Istennek mindent megmer mondani, amit gondol, amit nem ért, ami nyomja a lelkét. Néha nagyon makacsul adja elő kérését mindaddig, ameddig Istent meg nem győzte. Az Istennel való párbeszéd arra képesíti őt, hogy a rá bízott feladatot végrehajtsa. „Ki jön velem? Hogyan vezessem a népet?” – „Én magam megyek veled”. Maga Isten lesz a kísérője, erőforrása.  Az elmúlt időben, hogyan nézett ki imádságom? Hogyan zajlik az Istennel való beszélgetésem? Engedem Istent részesülni egész életemben? Talán a nagyböjt elején már megfogalmaztam, melyik irányba szeretnék fejlődni imaéletemben. Az Isten velünk is egyre bizalmasabban akar beszélni, úgy mint Mózessel. Szintén barátai vagyunk, és velünk is meg akarja osztani életét. Olyan közeli társakat keres bennünk, akiknek „társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. A vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév.” (Bölcs 8,16.18) Egy kínai közmondás úgy hangszik: „Egy barátságos szóval három telet élhetünk túl.” Egy kedves, barátságos szó mindig jól esik a lelkünknek. Isten szavai ugyanígy jót tesznek szívünknek, lelkünknek. Az Istennel való párbeszéd által szívünkben szeretet lángjai lobbannak fel, ahogyan az Emmauszi tanítványok tapasztalták: „Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24,32) Átváltoztatva, új bátorsággal tértek vissza. Legyünk annyira kitartóak az imádságban, amíg az Isten szava meg nem érintette bensőnket, és meg nem erősített minket feladataink teljesítésében.

Feladat a mai napra: Arra gondolok, hogyan szerezhetek örömöt Istennek.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: lelkiismeretvizsgálat: Milyen jó szavakat hallottam a nap folyamán. Ajkamról is fakadtak kedves szavak? Engedem, hogy Istené legyen a mai nap végén az utolsó szó.