XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. február 19., péntek

Február 19.



Mk 6,34-42
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott.

A Jézus tanítványai jó szándékból odafordultak mesterükhöz. Arra volt gondjuk, hogy az emberek ne éhezzenek, hanem időben tudjanak maguknak ennivalót venni. Ezért akarták elbocsátani a tömeget. A népség helyzete nem kerülte el Jézus figyelmét. Azonban más megoldásra gondolt. „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, ti adjatok nekik enni.” (Mt 14,16) Jézus a tanítványokkal akar egy szeretet szolgálatot tenni az embereknek. Tanítványai nélkül is szerezhetett volna ennivalót, de fontos volt számára hozzájárulásuk, közreműködésük. És mit kellett tenniük? Csupán csak annyit, hogy odaadják azt, amijük volt: öt kenyeret és két halat. Jézus az Atya segítségével művelte az adományok szaporítását. A végen mindenki jóllakott, és még maradt is a kenyérből. Jézus bennünket is arra hív, hogy saját elképzeléseink helyett engedjük, hogy megmutassa nekünk szeretetének dimenzióit. Sokszor nem önzésből nem adunk többet, hanem azért, mert a puszta tényeket látjuk. Ehhez a helyzethez csak olyan picit járulhatok hozzá, hogy az jóformán semmi. Ezért jobb, ha mindenki maga oldja meg problémáit. A szeretetben messzebbre juthatunk, ha számítunk azzal, amit Jézus képes általunk tenni, és nem csupán azzal, ami kitelik tőlünk. Jézus nem a tanítványaitól várja a csodát, tőlünk sem, hanem csak hozzájárulásunkat kéri. Jézus kézében majd minden megszaporodik. „Köszönöm, Jézus, hogy parányi szeretetünkkel is számítasz. Veled együtt, áldásoddal, az apró szeretetgesztusnak is nagy hatása lesz.”


Feladat a mai napra:  Az emberek konkrét helyzetére figyelek, és kérdezem Jézustól: Mivel segíthetek itt?
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: lelkiismeretvizsgálat: „Valóban, az Úr megadja kegyelmét, áldását, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 85,13) A szeretet melyik gyümölcsét hozta meg nekem a mai napon Isten kegyelme és áldása?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma