XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. február 18., csütörtök

Február 18.



1Jn 4,16-21
Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. ... Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

Vajon János apostollal együtt mondhatom én is: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk.”? A szeretet megismerése az ember egész létével történik, itt nem csupán ésszerű felfogásáról van szó. A tanítás mellett szükség van a szív elfogadására és a hitre. Az élő Isten megismerése a szeretet felé vezető út. Természetesen ez egy folyamat, állandó úton-lét: a szeretet sosincs „készen”, sosincs befejezve, nem mondhatjuk soha, hogy már teljesen megismertem Istent és a szeretetet. Sokszor téves és hamis felfogásunk van a szeretetről, amit ki kell javítanunk. Jézus Krisztust szemlélve, egyre jobban megbarátkozhatunk Isten igazi szeretetével. Összehozhatjuk Jézus életét saját életünkkel. Amit Jézus élt, az nem csak a múlté, hanem ma is így cselekszik velünk. Életünk így az Isten és ember közötti szeretet történetévé válik. Azért szerethetünk, mert Isten előbb szeret minket. „Isten- és felebaráti szeretet Isten bennünket megelőző szeretetéből fakad, aki előbb szeretett minket. Így ez a parancs már nem kívülről érkező, számunkra lehetetlenséget előíró „parancs”, hanem az ajándékozott szeretet belső megtapasztalása, melynek lényege szerint tovább kell adnia magát. A szeretet szeretet által növekszik. A szeretet „isteni”, mert Istentől jön és Istennel egyesít minket”. Az Isten- és felebaráti szeretet egymástól elválaszthatatlan. „Ha életemből teljesen hiányzik az Istennel való érintkezés, akkor a másikban mindig csak a másikat látom, és nem ismerhetem föl benne az isteni képmást. Ha pedig teljesen kihagyom az életemből a felebaráthoz való odafordulást és csak „jámbor” akarok lenni, csak „vallási kötelezettségeimet” akarom teljesíteni, akkor elsorvad az Istennel való kapcsolatom is. Ez a kapcsolat ekkor csak „korrekt”, de szeretet nélküli. Csak akkor leszek érzékeny Isten iránt is, ha él bennem a készség, hogy közeledjek a felebaráthoz és kifejezzem iránta a szeretetemet.” (XVI. Benedek Pápa, Deus caritas est 18.)


Feladat a mai napra: Ezen elgondolkozom a nap folyamán. Isten miben mutatta meg nekem szeretetét, és hogyan tapasztalom most?
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: lelkiismeretvizsgálat:Nyisd meg szemem, Uram, hadd szemléljem a csodákat igédben,”(Zsolt 119,18) hadd lássam szereteted csodait életemben.
Hálás vagyok a mai napon kapott szeretetért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma