XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 1., szombat

Április 1.



Jel 22,1-5
És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.

A mai nappal megérkeztünk a hétköznapi lelkigyakorlatának utolsó napjához. Először tekintsünk vissza erre a hétre. Hogyan tárult fel előttem a feltámadt Krisztus arca. Miért vagyok hálás? Melyik szó, esemény érintett meg? Hogyan vezetett a Szentlélek? Ennek a hétnek a visszatekintése után nézzük át az egész lelkigyakorlatot: Mit tapasztaltam? Hogyan fedeztem fel Isten arcát, jelenlétét? Mit fedeztem fel magamról? Hol látom meg Isten velem szőtt aranyfonalát? Mi volt számomra újdonság? Hogyan sikerült összekapcsolnom hitéletemet a mindennapi életemmel? Miért szeretnék ma hálát adni Istennek?
A mai nappal befejeződik a nagyböjti hétköznapok lelkigyakorlata, Isten arcának keresése azonban nem. Addig, ameddig míg itt a földön élünk, folytatjuk a hit útját. „A te arcodat, keresem!” „Örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát.” (Zsolt 105,4) Továbbra is szüntelenül keressük Jézus arcát – emberi arcát, örömteljes, fájdalmas és megdicsőült arcát: bennünk, ember társainkban, a Szentírásban, az eucharisztiában, az eseményekben, stb. Bár tudjuk, hogy a mostani látásunk még nem tökéletes, mennyire fontos és szép, hogy Isten megajándékoz bennünket arcának szemlélésével, ahogyan ezt a utolsó négy hét alatt tapasztaltuk. Ez a biztos reményünk, hogy „látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve”. Ha már itt a földön láttunk valamit arcából, lényéből, talán kevésbe nagy lesz a meglepetés, ha életünk végén majd színről-színre láthatjuk Őt. Aquinói Szent Tamás szavaival kifejezhetjük vágyunkat: „Jézus most csak arcod leplét láthatom. Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom, boldogan, lepletlen lássam színedet, és dicsőségben dicsérhesselek.[1] (vagy más fordításban: Jézus, kit csak rejtve szemlélhetlek itt! Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik! Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat![2])”  

Feladat a mai napra: Elhatározom, hogyan szeretném folytatni imaéletemet, és hogyan szeretném élni a húsvétig hátra lévő időt.


[1] Aquinói Szt. Tamás „adoro te” éneke az Oltáriszentséghez. 7.vers. Sík Sándor fordítása alapján
[2] Ugyanaz, Babits Mihály fordítása alapján

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma