XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 12., szerda

Április 12.



Jézust keresztre szögezik.         11. stáció.

„…Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.” (Mk 15,23)

Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” – jövendölte meg halálát Jézus. (Jn 12,32) Elérkezett a Megváltás művének végső órája. Az Úr tudatosan akarja véghezvinni értünk a megváltást. Ezért nem fogadja el a bort sem. Engedelmesen fekszik le utolsó „ágyára”, a keresztre. Feje fölé Pilátus egy táblát szögeztetett: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A főpapok tiltakoztak, de Pilátus nem engedett: „Amit írtam, megírtam.” (Jn 19, 20-22) A nép, a főpapok, a katonák mind szidalmazzák és mondják: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat.” (Lk 23,35-38)
Két oldaláról felfeszítettek két gonosztevőt is. Az egyik szintén káromolni kezdi őt, a másik viszont védi és alázattal kérleli: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Ő így felel: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 39-43) Jézus kezeit, lábait erős, nagy szögekkel verték át, melynek iszonyú fájdalmait így ajánlja Atyjának: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” (Lk 23,34)
A keresztnél áll anyja Mária, Mária Magdolna és János, a szeretett tanítvány. Jézus haláltusája alatt kimondott szavai mind nyomatékos hangsúlyt kapnak. Minden erejére szüksége van ahhoz, hogy megvívott levegővételei között egy-egy szót tudjon préselni magából. Most, amint látja anyját és Jánost, aki az utolsó vacsorán szívére hajtotta fejét, így szól édesanyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítvány felé fordult: „Nézd, ő a te anyád!” (Jn 19, 25-27) János apostol ettől fogva mindent megtesz Mária védelméért. Házába fogadja és sosem hagyja el.

A végrendelkező mondatok azonban másra is mutatnak. Hiszen a zsidóknál a legközvetlenebb családtagok szoktak vigyázni az elhunyt családtagjára, különösen a szülők esetében. Jézus kimondott szavaival Máriára, mint az Egyház anyjára mutat. Ezzel kérve meg Máriát, hogy gondoskodjon rólunk, a föld gyermekeiről és vegyen minket védelmébe. S mi pedig fogadjuk el Máriát, mint égi anyánkat. Jézus már mindenről és mindenkiről lemondott. Nem maradt semmije és senkije – egyedül az Atya. Értünk mondott le mindenkiről, értünk adta át mindenét, hogy mi újjászülethessünk Szentlelkében, hogy rátaláljunk Krisztusra, az ő irgalmára.
Szeretnék lemondani mindenemről és mindenkiről, hogy őérte élhessek, s hogy másokat is Jézus felé vezethessek. Ehhez azonban a legelső lépés a kiengesztelődés Istennel, másokkal, önmagammal. Képes vagyok-e mindazoknak megbocsátani, akik életemben vétkeztek ellenem és elfelejteni a rosszat? Kész vagyok-e bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottam? Mert enélkül Jézus sem fog megbocsátani nekem.
Feladat a mai napra: Ma megteszem a legfontosabb lépést Jézusért. Mindenkinek megbocsátok, akik életem folyamán megbántottak. Konkrét módon bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam. Kérem ehhez az irgalmasság Anyjának segítségét.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma