XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 2., vasárnap

Április 2



Jézust halálra ítélik.  I. stáció

„Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék.”  (Jn 19,13-16)

Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”(Jn 15,13-14)
Jézus ott áll a tömeg előtt, azok előtt, akik még egy héttel ezelőtt hozsannával ünnepelték és lelkesen pálmaágakat lengettek körülötte. (Mt 21,9) Ott áll egy kíméletlenül durva megostorozástól fájdalmas, súlyos sebekkel, melyekből folyik szent Vére, elborítva a drága Testet – fején rányomva a megcsúfolására készült sűrű töviskoszorú. (Jn 19,1-3) Jézus szótlanul nézi azoknak az embereknek dühtől eltorzult arcát, akikért életét adja. A tömeg túlharsogja az Őt megmenteni akaró, néhány személy szerető hangját: édesanyjáét Máriáét, Jánosét, Mária Magdolnáét…és az asszonyokét. Pilátus nem akarja elítélni Őt. Különös félelem vesz erőt rajta, melyet megerősít feleségének nem mindennapi üzenete: semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” A helytartó nem talál Jézusban semmi vétket, ezért megpróbálja megmenteni. Szokás volt az ünnep napján egy rab szabadon bocsátása, ezért kihozatja Barabást és Jézus mellé állítja. Az emberek részvétére számít. Barabást rablás, gyilkosság miatt ítéltek halálra. S mert a tömeg Barabás nevét kiáltozza, Pilátus megdöbben. Hangosan megkérdezi: „Dehát mi rosszat tett?” És mindenhonnan kiáltozzák. „Keresztre vele!”(Mt 27, 15-24) Pilátus ismét kérdez: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok ravasz módon fölháborodnak: ”Nincs királyunk, csak császárunk!” (Jn 19, 15-16) A helytartó megretten és feladja a küzdelmet. Élete, pozíciója fontosabb, mint az igazság védelme. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában. Szólt. A ti dolgotok.” (Mt 27, 24-25)

Jézus készen áll arra, hogy feláldozza életét mindnyájunk bűneiért. A főpapok szívének sötétségében irigység, féltékenység vert fészket. A tömeget ők bújtatják fel Jézus ellen. A nép szemére homály borul, szívükben fölszított harag. Ferenc pápa egyik homíliájában kifejtette, hogy a főbűn az irigység volt: mert a sátán irigyelte Istent…Vajon, ha megvizsgálom szívemet, és hasonló érzéseket észlelek benne, mit teszek? Hiszen Jézushoz tartozom, az Ő útján akarok járni, hozzá akarok jutni. Ezért kigyomlálom szívemből az irigység, a gőg szellemét és Őneki ajánlom fel magam. S ha felismerem, hogy testvérem semmi rosszat sem követett el, mégis támadják, képes vagyok-e megvédeni őt akkor is, ha ezzel ellenem fordulnak? Vagy féltem saját jó híremet mások előtt? Isten tetszését keresem-e, vagy az emberekét?
Feladat a mai napra: Ma imáimban komolyan elhatározom, hogy ha bármelyik felebarátomat, testvéremet igaztalanul bántják, melléállok és megvédem akkor is, ha ezzel nem nyerem el mások elismerését.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma