. „Jézus halottaiból feltámad.” 15. stáció.
„Elvitték az Urat a
sírból, és nem tudjuk, hová tették.” (Jn 20,2)
Mária Magdolna a hét első
napján a sírnál járva észrevette, hogy a követ elmozdították. Sietve viszi a
hírt, amire Péter és János a sírhoz futottak. Péter bement és valóban látta,
hogy az Úr teste eltűnt. Látta a gyolcsokat és külön összehajtva a kendőt.
János is bement és hitt. Mária Magdolna ismét elment a sírhoz és sírt. Betekintve a sírba, két
fehérruhás angyalt látott ülni ott, ahol Jézus feküdt. „Asszony, miért sírsz?” kérdezték tőle az angyalok. „Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették.” - mondta. Hátranézett és egyszerre meglátott valakit, de
nem ismerte fel róla, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle, miért sír és kit
keres? Ő azt hitte, a kertész az, és megkérdezte: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal
vihessem.” Jézus megszólította: „Mária!” Mire ő csak ennyit válaszolt: „Rabboni!” – vagyis Mester. „Engedj el! Még nem mentem föl
Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én
Atyámhoz és az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez.” – szólt hozzá Jézus. Mária Magdolna sietve ment és elújságolta: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.” (Jn 20,11-18)
Mária Magdolna volt az első Tanú, aki látta a Feltámadottat. Egy olyan
asszony, akiből hét ördögöt űzött ki az Úr. Tanúságra szólította fel őt.
Megfigyelhetjük, hogy Magdolna nem ismerte fel őt. Vajon miért nem? Mert már a
megdicsőült Testben jelent meg előtte. Ugyanígy az apostolok sem ismerték fel
azonnal. Jézus ezzel a cselekedetével egyfelől megmutatta végtelen
irgalmasságát, azt, hogy teljesen eltörli az őszintén bűnbánó ember bűneit,
másfelől, hogy minden keresztény asszonyt, és nőt, tanúságra, az evangélium
hirdetésére kér föl.
Figyeljük meg, hogy ebben a találkozásban nem
kettejük kapcsolatára mutat Jézus. Nem személyes a hangnem, hiszen kivétel
nélkül minden az Atyára irányítja a figyelmet. Sőt, megjegyzi: „Engedj el!” Bízik Mária Magdolnában, az ő töretlen hűségében és szeretetében, és ezért
feladattal látja el őt. Kitüntető kegyelem ez!
Feladat a mai napra: Feltámadt Krisztus, alleluja! Valóban feltámadt, alleluja!
Kereszténységünk legnagyobb ünnepén, dicsőítelek
Uram, amiért megváltottál engem és a világot bűneinktől! Dicsőítelek az Atyával
és a Szentlélek Istennel együtt, áldalak, és magasztallak Téged, én Uram és
Királyom! Ámen.