Jézus harmadszor esik el a kereszttel. 9. stáció.
„Megvetett volt, és
utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől
elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.” (Iz 53,3)
Jézus ruhája tiszta piros, mintha friss vérbe áztatták volna. Arcát alig
lehet felismerni. Lassú lépésekkel vánszorog, lábai nyomán vérpirosak a kövek.
Nem bír menni, hirtelen összeomlik és teljes súlyával a kövekre zuhan,
mellkasát, tüdejét széles és hosszú ütés éri. Cserepes ajkáról vér tör fel,
köhögését alig bírja visszafogni. Az Úr most nem bír felállni, ott fekszik,
teljesen egy a földdel. Mozdulatlansága miatt az őrök azt hiszik, meghalt.
Rángatják, húzzák a kötelekkel, de Jézus nem tud mozogni. Egy idő után mégis
sikerül őt felrángatni, mert éber tudatállapotával ki akarja inni a kelyhet,
melyet Atyja nyújtott neki.
Jézus segít, ha elesem. Visszafogad irgalmasan, mint az apa a tékozló fiát,
ha megbánom összes botlásomat, eltévelyedésemet. (Lk 15, 11-32) Egy valamitől
azonban elfordítja arcát: a közönyösségtől, a lelki restségtől. S ha nem
törekszem az életszentségre, ha mindig ugyanazokat a hibákat követem el, és
megnyugszom ebben az életállapotban. Ha belefásulok bűneimbe és ha megátalkodom
közönyöm sötétségében. Az Úr nem várja tőlem, hogy azonnal szentté váljak,
hanem azt, hogy törekedjek egyre tökéletesebben követni Őt. A szeretet nem
érzelmi kérdés, hanem akaratunktól függ. Jézus soha sem bűneim miatt fordul el
tőlem. Eleséseim alatt felém nyújtja kezeit és kegyelmével magához emel engem,
ha őszintén megbánom bűneimet, ha a földről irgalmáért kiáltva és benne bízva
feltekintek rá.
Feladat a mai napra: Ma megújult szívvel kezdek szeretni mindenkit,
elsőként azokat, akik szorosan hozzám tartoznak, és akikkel találkozom a nap
folyamán. Különösen is azokat, akik távol állnak szívemtől. Minden apró
lépésemmel, türelmemmel, elsőként szolgálok.