XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. október 21., szombat

Október 21.



Lk 18,31-34     (Most felmegyünk Jeruzsálembe)
Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.” Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.

Érdekes, hogy bár itt Jézus nem példabeszédekben, hanem világosan, közvetlenül beszél, tanítványai mégsem értik meg szavait. Mi történik itt? Talán nem tűnik számukra logikusnak, hogy akire ők mesterként tekintenek, nehézségeken, szenvedésen, üldöztetésen és végül kereszthalálon menjen keresztül, mint aki elbukott. Feltételezhetően ő a Messiás, övé az uralom, ahol bármely király erőszakkal és fegyverrel hajtja uralma alá az ellenállókat. Talán azt azért nem gondolták, hogy Jézus erőszakot alkalmazzon, sokkal inkább valamiféle csodában bízhattak, amivel uralmát megszilárdítja. De mindenképpen nagyon nehéz lehetett tanítványai számára megérteni azt, ahogyan mesterük királyként megmutatkozik. Jézus, mikor Pilátus vallatja, a következőket mondja: Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18,36-37) Jézus nem egy olyan politikus, aki hidakat ígér, ott, ahol folyó sincs vagy pénzt ígér, ahol nincsen fedezet. Ő, az úton, melyen tanítványai kísérték, azt mutatja meg, hogy az ő országa az Isten országa, aki a mi Atyánk, mi pedig egymás testvérei vagyunk. Országában nincsenek szükséget szenvedők, sem különbségek, a leggyengébbnek is szava van és szeretettel tekintenek rá. Ott az igazság, a szeretet, a megbocsátás, a szolidaritás uralkodik. Jézus egész élete erről szólt, hogy ezt az országot mutassa meg a zsidó népnek abban a korban. Ezzel az írástudók, farizeusok szemében rendkívül alkalmatlan, zavaró személlyé vált. És bár halálának oka önmagáról az Istennel való egyenlőség, az Istenfiúság állítása volt, további okok közé sorolhatjuk, hogy szavai, élete, tanítása, mindent elbizonytalanítottak, mindent forradalmasítottak. Éppen ezért mondja Jézus a tanítványainak, hogy más értékek, az igazság szerint élni, elkötelezett, hiteles szeretettel szeretni, üldöztetést is provokál. De mennyire hálásak is lehetünk Jézusnak, hogy irántunk való szeretetében a végsőkig elment és minket egészen megszabadított. Sokunk számára, akik megpróbáljuk élni az evangéliumot, egy olyan társadalommal találjuk szemben magunkat, ahol minden relatív, senki nem kötelezi el magát senkivel, mindenki megpróbálja kihasználni a másikat. És ez nehézségeket támaszt. Bárcsak valódibb, hitelesebb tanuk lennénk életünkkel, bárcsak mások tisztábban, világosabban felfedezhetnék az evangéliumot életünkben, bárcsak nem homályosulna el tudatunk, bárcsak nem hátrálnánk meg, mikor Jézus a többi ember szeretetére hív, annak minden következményével együtt. Uram, magyarázd meg nekem újra  tanításodat és add, hogy a veled való találkozásban, baráti kezed megmutassa nekem, hogy mennyire szerettél. Erősítsd meg bennünk a képességet, hogy meghalljuk szavadat, szemléljük életedet, és hogy ez segítsen minket istengyermekként, testvérként és tanúidként élni.

Feladat a mai napra:  Hogyan értjük imádságunkban az Úr tanítását? Mire hív minket Jézus, milyen lépéseket kell megtennünk, hogy teljesebben élhessük az evangéliumot, hogy hitelesebb tanúi lehessünk?