Lk 18,31-34
(Most felmegyünk Jeruzsálembe)
Akkor félrevonta a
tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s
beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják
a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák,
megölik, de harmadnap feltámad.” Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan
homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
Érdekes, hogy bár itt Jézus nem példabeszédekben,
hanem világosan, közvetlenül beszél, tanítványai mégsem értik meg szavait. Mi
történik itt? Talán nem tűnik számukra logikusnak, hogy akire ők mesterként
tekintenek, nehézségeken, szenvedésen, üldöztetésen és végül kereszthalálon
menjen keresztül, mint aki elbukott. Feltételezhetően ő a Messiás, övé az
uralom, ahol bármely király erőszakkal és fegyverrel hajtja uralma alá az
ellenállókat. Talán azt azért nem gondolták, hogy Jézus erőszakot alkalmazzon,
sokkal inkább valamiféle csodában bízhattak, amivel uralmát megszilárdítja. De
mindenképpen nagyon nehéz lehetett tanítványai számára megérteni azt, ahogyan
mesterük királyként megmutatkozik. Jézus, mikor Pilátus vallatja, a
következőket mondja: Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a
világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus
közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus.
- Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az
igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18,36-37) Jézus
nem egy olyan politikus, aki hidakat ígér, ott, ahol folyó sincs vagy pénzt
ígér, ahol nincsen fedezet. Ő, az úton, melyen tanítványai kísérték, azt
mutatja meg, hogy az ő országa az Isten országa, aki a mi Atyánk, mi pedig
egymás testvérei vagyunk. Országában nincsenek szükséget szenvedők, sem
különbségek, a leggyengébbnek is szava van és szeretettel tekintenek rá. Ott az
igazság, a szeretet, a megbocsátás, a szolidaritás uralkodik. Jézus egész élete
erről szólt, hogy ezt az országot mutassa meg a zsidó népnek abban a korban.
Ezzel az írástudók, farizeusok szemében rendkívül alkalmatlan, zavaró személlyé
vált. És bár halálának oka önmagáról az Istennel való egyenlőség, az
Istenfiúság állítása volt, további okok közé sorolhatjuk, hogy szavai, élete,
tanítása, mindent elbizonytalanítottak, mindent forradalmasítottak. Éppen ezért
mondja Jézus a tanítványainak, hogy más értékek, az igazság szerint élni,
elkötelezett, hiteles szeretettel szeretni, üldöztetést is provokál. De
mennyire hálásak is lehetünk Jézusnak, hogy irántunk való szeretetében a
végsőkig elment és minket egészen megszabadított. Sokunk számára, akik
megpróbáljuk élni az evangéliumot, egy olyan társadalommal találjuk szemben
magunkat, ahol minden relatív, senki nem kötelezi el magát senkivel, mindenki
megpróbálja kihasználni a másikat. És ez nehézségeket támaszt. Bárcsak
valódibb, hitelesebb tanuk lennénk életünkkel, bárcsak mások tisztábban,
világosabban felfedezhetnék az evangéliumot életünkben, bárcsak nem
homályosulna el tudatunk, bárcsak nem hátrálnánk meg, mikor Jézus a többi ember
szeretetére hív, annak minden következményével együtt. Uram, magyarázd meg
nekem újra tanításodat és add, hogy a
veled való találkozásban, baráti kezed megmutassa nekem, hogy mennyire szerettél.
Erősítsd meg bennünk a képességet, hogy meghalljuk szavadat, szemléljük
életedet, és hogy ez segítsen minket istengyermekként, testvérként és
tanúidként élni.
Feladat a mai napra: Hogyan értjük imádságunkban az Úr tanítását? Mire hív minket Jézus, milyen
lépéseket kell megtennünk, hogy teljesebben élhessük az evangéliumot, hogy
hitelesebb tanúi lehessünk?