Lk 20,9-19 (A gyilkos
szőlőművesek)
Ezután
mondott a népnek egy példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta
szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe. Amikor eljött az ideje,
elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be
neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.
Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres
kézzel elzavarták. Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és
kidobták. Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves
fiamat, őt csak megbecsülik. A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták
egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. - Kidobták hát a
szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Hazajön, és megöli a
szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak:
„Isten mentsen tőle!” Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent
akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? Aki e kőre
esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.” Az írástudók és a
főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
Jézus hallgatósága a népből, a farizeusokból, írástudókból áll, ők azok,
akik mindig jelen vannak a tanításai során. Ez alkalommal a példabeszédében a
farizeusokhoz és az írástudókhoz szól. De mit is mond nekik? Isten az ő
szolgálói, a próféták által jelent meg, akiket azért küldött, hogy vezessék
Izrael népét. Megbízta a tanítókat, az írástudókat és a farizeusokat, hogy
mindenkinek adják át az Ő tanításait. És amikor Isten a próféták által
közeledett, hogy learassa a szőlőskertjének gyümölcseit, a szolidaritás, az
irgalom, a hűség, az igazságosság és Isten ismeretének gyümölcseit, nem sok
mindent talált. Néhány tanító és írástudó azt tanította azokban az időkben,
hogy legfontosabb a törvény betartása. Többen közülük a hatalmukat bizonyos
előjogokra és az emberek általi elismerésre használta. Ezzel szemben Isten
elküldte szeretett fiát, Jézust, és általa történt meg az az egyszerű
beszélgetés, hogy fogadják be őt, mert Isten már közöttük van, az ő fia által,
ő a Messiás, akire vártak. De nem ismerték fel benne Isten eljöttét és megölték
őt. Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr:
„Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős
alapkövet. Aki hisz, nem inog meg”. (Iz 28,16) Annak dacára, hogy vannak
akik elutasítják őt, erre a kőre, Őrá épül a nép hite. Habár egyesek számára
zavaró ez a kő és a bukást szimbolizálja. Jézusnak nem sikerült elérni, hogy
megnyissák a szívüket a tanításaira, sőt mi több, elfogták miattuk.
Jézus tanításai ma is aktuálisak,ő közeledik felénk, jelen akar lenni az
életünkben, a szívünkben, mint az a bizonyos kipróbált kő, értékes szegletkő és
szilárd alap, amire támaszkodhatunk az életünk során. Nincs nagyobb és jobb kő
a világon..”én nem csaplak be téged. Én vagyok a tökéletes támasz számodra.”
Senki nem szeretett annyira, ahogyan az Úr, ő meghalt értünk a kereszten. De
minden áldozás alkalmával a szeretetét és az életét adja. Ma is néz minket és
azt kérdezi, kire és mire alapozzuk az életünket? Milyen hangok, szavak
irányítják az életünket? Úgy gondolom, hogy ezek az emberi hangok, amik életet
adnak és változást hoznak, vagy észrevettem-e, hogy az életem jobban működött,
amikor a szívembe fogadtam az Isten szavát. Lehet, hogy át kell formálni a
szívünket, hogy Isten szava legyen az első számunkra, vagy, hogy egy olyan
szívet találjon, ami tettekkel hirdeti, hogy ez a kipróbált kő, értékes
szegletkő és szilárd alap.
Feladat a mai napra: Amikor felkelünk reggel, adjunk hálát az
Istennek az életért, hogy egészségesek vagyunk, és hogy van munkánk. Gondolkozzunk
napközben a példabeszédén, mi az, ami a legtöbbet segített nekünk,
beszélgessünk Vele, nézzük meg, hogyan tudunk a szavait követve élni.