XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 29., péntek

Augusztus 29.



Zsolt 118,19-24                (bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak)

Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!

A mai zsoltár versei két részből állnak. Az első három versben a zsoltáros azt a szándékát fejezi ki, hogy hálát szeretne adni az Úrnak. Azonban nem bárhol szeretne hálát adni Istennek, hanem az Úr templomában. Ezért szólítja meg a templom kapujának őreit: „Nyissátok meg előttem az igazság kapuit!” Tudja, hogy több kapu létezik, és nem mindegyik az Istenhez vezet. Vannak olyanok is, amelyek az alvilágba vezetnek. Istenhez csak az „igazság” kapuján keresztül juthatunk. Fontos, hogy a helyes kaput válasszuk, azt, amelyik az üdvösségre visz. Jézus majd arról fog beszélni, hogy ő a juhok számára a kapu. „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9.). A zsoltáros idejében az első kapu („az igazság kapuja”) a templom udvarába vezetett. Innen lépcső vezetett a felső udvar kapujához, az „Úr kapujához”. Ezen átmenve lehetett a templomhoz jutni. Ide csak az „igazak” mehettek be. Végre odaérkezve a zsoltáros személyesen mondja el háláját: Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.” A zsoltár folyamán az imádkozó most először intézi szavait közvetlenül az Úrhoz. Majd később még kétszer fordul ez elő, mikor egyenesen Istenhez szól, a 25. és 28. versben.
A zsoltár második része a kívülállók szemszögéből a történet leírása. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. A kő vagy alapkő egyébként visszatérő messiási téma (vö. Iz 8,14; 28,16; Zak 3,9; 4,7). Ezek szerint a messiás nem fog megfelelni az emberi elképzeléseknek, elvárásoknak, hanem Isten fog szegletkővé tenni egy olyan embert, aki egészen jelentéktelennek látszott. Az idézetet az újszövetségben Krisztusra alkalmazzák: Krisztus a kő, amelyet az építők elvettek (vö. Mt 21,42; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pt 2,4.). Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.” Isten ennek a művének örülhetünk mi is újra és újra.
Feladat a mai napra: A mai napon felkeresek egy templomot, hogy beszélgessek Jézussal és hálát adjak mindenért, amit értem tett.