Zsolt 118,19-24 (bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak)
Tárjátok
ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Ez az
Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Hálát
adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
A kő,
amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr
vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Ezt a
napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
A mai zsoltár versei két részből állnak. Az első
három versben a zsoltáros azt a szándékát fejezi ki, hogy hálát szeretne adni
az Úrnak. Azonban nem bárhol szeretne hálát adni Istennek, hanem az Úr templomában.
Ezért szólítja meg a templom kapujának őreit: „Nyissátok meg előttem az
igazság kapuit!” Tudja, hogy több kapu létezik, és nem mindegyik az
Istenhez vezet. Vannak olyanok is, amelyek az alvilágba vezetnek. Istenhez csak
az „igazság” kapuján keresztül juthatunk. Fontos, hogy a helyes kaput válasszuk,
azt, amelyik az üdvösségre visz. Jézus majd arról fog beszélni, hogy ő a juhok
számára a kapu. „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül,
ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9.). A zsoltáros idejében az első kapu
(„az igazság kapuja”) a templom udvarába vezetett. Innen lépcső vezetett a
felső udvar kapujához, az „Úr kapujához”. Ezen átmenve lehetett a templomhoz
jutni. Ide csak az „igazak” mehettek be. Végre odaérkezve a zsoltáros
személyesen mondja el háláját: „Hálát
adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.” A zsoltár folyamán az
imádkozó most először intézi szavait közvetlenül az Úrhoz. Majd később még
kétszer fordul ez elő, mikor egyenesen Istenhez szól, a 25. és 28. versben.
A zsoltár második része a kívülállók szemszögéből
a történet leírása. A kő, amit az építők
elvetettek, szegletkővé lett. A kő vagy alapkő egyébként visszatérő
messiási téma (vö. Iz 8,14; 28,16; Zak 3,9; 4,7). Ezek szerint a messiás nem
fog megfelelni az emberi elképzeléseknek, elvárásoknak, hanem Isten fog
szegletkővé tenni egy olyan embert, aki egészen jelentéktelennek látszott. Az
idézetet az újszövetségben Krisztusra alkalmazzák: Krisztus a kő, amelyet az
építők elvettek (vö. Mt 21,42; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pt 2,4.). „Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a
szemünkben.” Isten ennek a művének örülhetünk mi is újra és újra.
Feladat a mai napra: A mai napon felkeresek egy templomot, hogy
beszélgessek Jézussal és hálát adjak mindenért, amit értem tett.