XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 28., szombat

Március 28.



Jn 10,11.17.18 és Zsolt 23,2-6        (Jézus meghal a kereszten)

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Jézus végig járta a keresztutat, semmit sem spórolt ki magának abból, amin nekünk is át kell mennünk. A halálküzdelmet sem hagyta el. Amikor a kereszten függött nem csak a nap sötétedett el, hanem belsőleg a sötét éjszakát élte át. Az Atyától távol, elhagyatottnak érezte magát. Jézus képes a halállal szembe nézni. Társadalmunkban sokszor nem akarunk a halállal szembesülni. Félünk a végleges semmitől. Jézus azonban tudatosan vállalta a szenvedést és a halált. Szabadon és magától odaadta életét. „Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”Ő mutatja meg a halálon átvezető utat is, csak az az élet igazi Mestere, aki erre képes.” (Spe Salvi 6) Jézus a jó pásztorunk, aki igazi reményt ad életünknek utolsó eseményéhez, a halálunkhoz. „Az igazi pásztor az, aki a halál völgyén át vezető utat is ismeri; aki a végső magány útján, ahol senki sem kísérhet el, velem jön és végigvezet: ő maga végigjárta ezt az utat; leszállt a holtak országába, legyőzte a halált és visszatért, hogy most bennünk kísérjen, és bizonyosságot adjon arról, hogy ha vele vagyunk, végigjárhattuk az utat. Ez a bizonyosság, hogy van valaki, aki a halálban is kísér és „vesszejével és pásztorbotjával oltalmaz engem”, úgyhogy „nem kell félnem semmi rossztól” – ez az új „remény”, amely fölragyog a hívők élete fölött.” (Spe Salvi 6) Mit jelent számomra elfogadni a halált?


7. Stáció: Jézus meghal a kereszten
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. – „Jézus mondta: „Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadja lelkét.” Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten gyermekei és örök boldogság örökösei vagyunk. A halálodon által mi is juthatunk az Atyához.” – (most saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit jelent számunkra elfogadni a halált? Kérjük Jézus segítségét.) Miatyánk,...stb.... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.

Feladat a mai napra: A mai nap nehéz, sötét pillanataiban emlékezzem arra, hogy a jó pásztor velem jár.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma