Napi elmélkedéshez: Mt 14,22-33
Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak
bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután
hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő
ott volt egymagában. A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól,
hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás
idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a
vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus
azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így
szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!”
„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott:
„Uram, ments meg!” Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta
kérdőre –, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.
Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia
vagy!”
Ma újra Jézusra szeretnénk
tekinteni. Próbáljuk most is imádságunkban kialakítani lelki szemeink előtt a
színteret: a galileai hegyvidéket, és tavat. Jézus éppen hazaküldi a tömeget,
miután hosszú ideig tanította őket, majd a kenyérszaporítás csodájával
jóllakatta őket. Szemlélhetjük őt, amint elbúcsúzik az emberektől, és előre küldi
tanítványait a bárkában, hogy evezzenek át a túlsó partra. Aztán egyedül
felmegy a hegyre imádkozni. Csönd lett körülötte. Mi lehet most Jézusban? Máté
evangélium 14. fejezete Keresztelő János halálával kezdődik. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy
elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és
gyalogszerrel utánament a városokból. (Mt 14,13). Jézus most egyedül van. Most
végre ideje van egyedül lennie az Atyával, elbeszélgetni vele Keresztelő János
haláláról, valamint saját küldetéséről és sorsáról, mindarról, ami mélyen
foglalkoztatja őt. Voltak ugyanis farizeusok, akik figyelmeztették őt, hogy
Heródes meg akarja őt ölni. De Jézus azt üzente neki: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket
űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután
folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen
el. (Lk 13,32-33). Jézus az imából tisztánlátást nyert és bátorságot. Teljesen
az Atyára bízta magát, olyannyira, hogy természetfölötti dolgokra is képes
lett, pl. a vízen járni és így utolérni a tanítványokat. Engedjük, hogy most
maga mellé vegyen minket a hegyen, és megtanítson minket imádkozni, úgy ahogy ő
imádkozik az Atyával. Bennünket is arra hív, hogy az imádság legyen életünk
alappillérje. Belőle erőt és bátorságot nyerhetünk, hogy szembe tudjunk nézni
életünk kihívásaival, és Jézust tudjuk követni. Engedjük, hogy megtanítson a „vízen
járni”, hogy természetfeletti módon tudjunk bízni Istenben és szeretni azokat,
akiket ránk bíz.
Feladat a mai napra: Ma egy olyan feladatot igyekszek elvégezni, amitől
félek, és amit már régóta halogatok. Kérem Jézus segítségét, hogy így a „vízen
tudjak járni”.
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan
éltem meg a mai napot? Milyen kihívással néztem szembe? Sikerült-e Jézussal
megoldanom és megtapasztalnom, milyen a „vízen járni”? Mi volt nehéz? Imádságomat
lezárom hálaadással és egy Miatyánkkal.