XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 20., péntek

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 4. hét, 6. nap



Napi elmélkedéshez:       Mt 14,22-33

Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” „Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”
Ma újra Jézusra szeretnénk tekinteni. Próbáljuk most is imádságunkban kialakítani lelki szemeink előtt a színteret: a galileai hegyvidéket, és tavat. Jézus éppen hazaküldi a tömeget, miután hosszú ideig tanította őket, majd a kenyérszaporítás csodájával jóllakatta őket. Szemlélhetjük őt, amint elbúcsúzik az emberektől, és előre küldi tanítványait a bárkában, hogy evezzenek át a túlsó partra. Aztán egyedül felmegy a hegyre imádkozni. Csönd lett körülötte. Mi lehet most Jézusban? Máté evangélium 14. fejezete Keresztelő János halálával kezdődik. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. (Mt 14,13). Jézus most egyedül van. Most végre ideje van egyedül lennie az Atyával, elbeszélgetni vele Keresztelő János haláláról, valamint saját küldetéséről és sorsáról, mindarról, ami mélyen foglalkoztatja őt. Voltak ugyanis farizeusok, akik figyelmeztették őt, hogy Heródes meg akarja őt ölni. De Jézus azt üzente neki: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. (Lk 13,32-33). Jézus az imából tisztánlátást nyert és bátorságot. Teljesen az Atyára bízta magát, olyannyira, hogy természetfölötti dolgokra is képes lett, pl. a vízen járni és így utolérni a tanítványokat. Engedjük, hogy most maga mellé vegyen minket a hegyen, és megtanítson minket imádkozni, úgy ahogy ő imádkozik az Atyával. Bennünket is arra hív, hogy az imádság legyen életünk alappillérje. Belőle erőt és bátorságot nyerhetünk, hogy szembe tudjunk nézni életünk kihívásaival, és Jézust tudjuk követni. Engedjük, hogy megtanítson a „vízen járni”, hogy természetfeletti módon tudjunk bízni Istenben és szeretni azokat, akiket ránk bíz.
Feladat a mai napra: Ma egy olyan feladatot igyekszek elvégezni, amitől félek, és amit már régóta halogatok. Kérem Jézus segítségét, hogy így a „vízen tudjak járni”.
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan éltem meg a mai napot? Milyen kihívással néztem szembe? Sikerült-e Jézussal megoldanom és megtapasztalnom, milyen a „vízen járni”? Mi volt nehéz? Imádságomat lezárom hálaadással és egy Miatyánkkal.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma