1Sám 1,24-28 (Isten helyreállítja bennünk életünk értelmét)
24Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy
hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban
belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt. 25Amikor
a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította: 26„Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz,
uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz. 27Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr
teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. 28Ezért
én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak.” És ott leborultak az Úr előtt.
E történetben megint csak szemlélhetjük Isten
irgalmát. Meghallotta az asszony kétségbeesett imádságát, nyomorúságát, mert
meddő volt, és megesett rajta a szíve. Gyermeket adott neki, és ezzel elvette
az asszony szégyenét, felemelte őt, méltóságot adott neki. Az asszony pedig
hálából felajánlotta fiát az Úrnak. Mi az Isten irgalma? Egyrészt az, hogy
engedte, hogy az asszony könyörgése megrendítse a szívét. Isten nem közömbös az
ember élete iránt. Az asszonynak nem csak arra volt szüksége, hogy
dicsekedhessen egy gyerekkel, hanem arra, hogy érezze magában, hogy része Isten
teremtő tervének, és életet tudjon adni. Szüksége volt arra, hogy élet fakadjon
benne, kifejlődjön női, feleségi és anyai identitásában. A legnagyobb szégyent
jelentette, ha valaki meddő volt. Akkor az egyenlő volt egy elszáradt ággal.
Isten irgalma lényünk lényegének szól. Életünk értelmének, beteljesítésének. Ő
nem dolgokat akar adni nekünk, valamilyen apró ajándékokat, hanem azt akarja,
hogy kifejlődjünk abban, aminek ő tervezett minket, hogy felragyogjon bennünk
valamilyen módon az ő apai, anyai, életadó lénye, amiben egész életünk értelmet
nyer, beteljesül, értékessé, termővé válik. És Isten elköteleződik irántunk,
míg helyre nem állította ezt az egységet, ami bennünket megillet, amiben ki tudunk
bontakozni, amiben végérvényesen boldoggá válunk.
Feladat a mai napra: Megfogalmazom Istennek életem legmélyebb vágyát.
Mi adná életemnek igazi értelmét?