Alázattal szolgálni Istent Lk 1,47-48
Szívem ujjong megváltó
Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára.
Iz 41,9-10.13-14
Te, akit a föld határairól
hoztalak elő, és a világ végéről hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám
vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el: Ne félj, mert veled vagyok, ne
csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol
győzedelmes jobbom. Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én
szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek. Ne félj hát, Jákob, te szegény
féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod - az Úr mondja ezt neked -,
Izrael Szentje, a te Megváltód.
Mária Isten tekintete alatt élt. Tudta, hogy Isten szeretettel néz rá -
szolgálója alázatosságára. Nekünk nem mindig könnyű ezt a két dolgot
összehozni, szeretettel az alázatra tekinteni, mert az alázatosságot gyakran
egyenlővé tesszük a megaláztatással. A társadalomban felnézünk azokra, akik
vezetők, gazdagok, vagy nagyok valamiben. Isten azonban nem nézi a külsőt,
hanem a szívre tekint (vö. 1 Sám 16,7). Isten előtt azok lehetünk, akik vagyunk
- az Ő szeretett teremtményei. Igazi alázat annyit jelent, mint Teremtőnk előtt
elismerni teremtménységünket. Mária ez tette.
A Teremtő kéri a teremtmény közreműködését az üdvösség történetében. Isten
Máriának egy rendkívüli helyet szánt: hogy ő legyen Fiának földi édesanyja.
Mária szabad volt igent vagy nemet mondani. Kicsinek érezte magát Isten nagy
terveivel szemben. Mégis alázatosan beleegyezett, mert bízott benne, hogy Isten
majd kézen fogva kíséri őt.
Isten nekünk is szánt egy konkrét helyet az üdvösség történetében. Már
észre vettem, hogyan számít velem? Imádságomban megkérdezhetem tőle: Hogyan
szolgálhatlak? Hogyan készítsem elő eljöveteledet másoknak életében?
Feladat a mai napra: Konkrétan
elgondolkodom azon, hogy ma milyen cselekménnyel szeretném szolgálni Istent a
másik emberben.