Mt 2,13-18 (Isten segítségül jön)
13Azután, hogy
elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj
föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem
szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” 14Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a
gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. 15Ott
maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az
Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” 16Amikor
Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant és Betlehemben meg
a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. 17Így
beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 18Kiáltozás
hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar
vigasztalódni, mert nincsenek többé.
Az aprószentek ünnepe az emberi harag
és irigység kegyetlenségéről szól, de Isten irgalmáról is. Miben láthatjuk meg
Isten irgalmát? Isten elkötelezte magát az emberiség iránt, lehajol hozzá,
keresi a vele való egységet. A gyermek Jézusban Isten mindenki felé kinyújtja
kezét. Heródes felé is. Csak ő annyira félti hatalmát, hogy nem tud mást látni
Jézusban, mint ellenséget. Jézus azért jött, hogy üdvözítse az embert. Nem
halhatott meg Heródes által, mert még nem jött el az ő órája (vö. Jn 2,4).
Ezért álmában megjelent Józsefnek az Úr angyala, hogy figyelmeztesse őt, mert
Jézusnak véghez kellett vinnie Isten tervét, hirdetni és megmutatni Isten
szeretetét. Sokszor azt kérdezzük, hogy Isten miért nem tudta megakadályozni a
mészárlásokat? Miért nem volt irgalmas a betlehemi gyermekek és anyák iránt is?
Egyáltalán miért képes az ember arra, hogy bűnt kövessen el? Mire jó ez? Nem
abban áll az Isten irgalma, hogy megakadályozza a rosszat. Isten szabad
lényeknek teremtett minket, és legnagyobb méltóságunk és értékünk abban
mutatkozik meg, hogy dönthetünk a jó mellett, és igaz cselekedeteket hajthatunk
végre akár életünk árán is. Isten nem veheti el tőlünk cselekvési szabadságunkat.
Irgalma azonban abban mutatkozik meg, hogy ha mi a rosszat válasszuk, ő
segíthet helyrehozni. Hiszen ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a
kegyelem (vö. Róm 5,20). „(Az Úr) meggyógyítja a megtört szívűeket és
bekötözi sebeiket. (...) Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat
földre tiporja” (147,3.6). Összegezve: Isten irgalmassága nem elvont eszme,
hanem konkrét valóság, amellyel kinyilvánítja szeretetét, mely olyan, mint egy
atyáé és anyáé, akik szívük mélyéig megindulnak gyermekeikért. Valóban
állíthatjuk, hogy „szívbéli” szeretet. A bensőből fakad, mint mély, természetes
érzés, melynek összetevői a gyöngédség és az együtt érzés, az elnézés és a
megbocsátás”[1].
Feladat a mai napra: Ha valakire haragszom, keresem a
Jézussal való találkozást, és addig beszélgetek el Vele a dologról, míg el nem
tölt engem irgalmával.