XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. december 27., vasárnap

December 27.



Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Lk 2, 41-52

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: ,,Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.'' Ő azt felelte: ,,Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?'' Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Ma a Szent Család életébe nyerünk egy kis betekintést. A 12 éves Jézus története, aki ott maradt a Jeruzsálemi templomban rámutat arra, hogy a Szent Család is megélt feszültségeket. Sokszor szeretjük Mária, József és a kis Jézus életét a szeretet és egyetértés tökéletes idilljének festeni. Amire mi nem vagyunk képesek családjainkban, azt bennük akarjuk látni. De legkésőbb ez a mai történet mutat rá arra, hogy ez az idill nem létezik még a Szent Családban sem. Vagyis pontosabban: Nem létezik a szeretet és egyetértés idillje a megbocsátás és irgalom szükségessége nélkül. A Szent Család ma erre akar minket tanítani. „Az emberré lett Isten misztériumának mélységét senki sem ismerte meg úgy, mint Mária. Az ő életében mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott meg. A feltámadott Megfeszített anyja belépett az isteni irgalmasság szentélyébe, mert bensőségesen részesült az ő szeretetének misztériumában. Miután Isten kiválasztotta, hogy Fiának anyja legyen, Máriát az Atya szeretete öröktől fogva arra készítette, hogy a Szövetség Szekrénye legyen Isten és az emberek között.”[1] Mária Jézusban ismerte meg a Mennyei Atya irgalmát, Jézus pedig Máriában. Egymást emlékeztették és tanították az irgalmasságra, hiszen mindegyiküknek szüksége volt irgalomra, Jézusnak is, Máriának is, Józsefnek is. Kérjük az ő segítségüket, hogy bennünket is tanítsanak irgalomra, amikor kapcsolatainkban feszültségeket, félreértéseket, sértéseket élünk meg.
Feladat a mai napra: Ha egy kapcsolatban feszültséget élek meg, kérem a Szent Család segítségét, hogy tanítsanak meg az irgalom útjára.


[1] Ferenc pápa. Misericordiae Vultus c. bullájából. 24.