XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2020. január 11., szombat

Január 11.

Kiv 33,11: Jézussal úgy beszélgethetünk, mint barátunkkal
Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. [...] Mózes így beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped.” Ő így válaszolt: „Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra.” Mózes megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk?” Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged.”
Azután ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.” A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”

Mózes egy nagy imádkozó volt. Kiváltságos helyzetbe került, hiszen Isten barátjává lett. Isten úgy beszélt vele, mint ahogy ember a barátjával beszél. Az első találkozás, az égő csipkebokornál ezt a mély gyümölcsöt hozta. Hogyan? Már a csipkebokornál beszélt Isten Mózeshez. De ez a beszélgetés inkább úgy tűnik, hogy a Mester beszél a tanítványával vagy az Úr a szolgájával. Azt láthatjuk, hogy ez a kapcsolat a pusztai vándorlás során barátsággá alakult, mivel Mózes komolyan vette az Úr hívását, és megtette azt, amit mondott. Isten is azt láthatta rajta, hogy komoly társra talált benne. Ez a kis mai idézet a Kivonulás könyvének a vége felé van. Mózes már hosszú utat tett meg Isten követésében a pusztában Izrael népével. Ő lett e népnek a vezére. Isten közvetítője a nép felé, és az, aki mindig újra kiengesztelte Istent a néppel, mert ez a nép “keménynyakú nép” volt. (Kiv 33,3).  Aztán bele hallgathatunk Mózes beszélgetésébe az Úrral. Micsoda gyöngéd beszélgetés! Milyen bátran beszél Mózes Istennel! De nem “bratyizás” ez a beszélgetés, hanem mély tisztelet és bátorság sugárzik belőle. És Isten hagyja magát meggyőzni Mózes által, mert szereti őt. 
Szoktam Istennel beszélgetni? Milyenek az Istennel való beszélgetéseim? Isten válaszolhat nekem?
Feladat a mai napra: Ma és is kereshetem az Istennel való baráti beszélgetést. Figyeljem meg, mit válaszol nekem. Isten válasza mindig tele van igazsággal, szeretettel, egyenességgel, könyörületességgel.