XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2020. január 9., csütörtök

Január 9.

Lk 19,1-10: Jézus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett
1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Ma szemléljük Jézust, ahogy Zakeussal találkozik. Jézus útja átvitt Jerikó városán. Ott élt Zakeus, a vámosok feje. Jézus tudta, hogy mit gondolnak az emberek a vámosokról. Csalóknak és hazaárulóknak tartották őket, mert együttműködtek a Rómaiakkal, és a saját zsebükre is tettek abból a vámból, amit legomboltak az emberekről.
Jézusnak feltűnt Zakeus, hiszen egyenesen odament hozzá. Találkozni akart vele. És itt egy gyönyörű találkozás történik. Jézust nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla. Őt csak Zakeus érdekli. Mit láthatott Jézus Zakeusban? Egyrészt egy elveszett embert. Olyan embert, akinek életvitele és felfogása eltávolította őt az Istentől és az emberektől. De látja benne Ábrahám fiát is. Azt az embert, aki Istenhez tartozik, aki ugyanúgy arra van hívva, hogy közösségben éljen Istennel, akinek méltósága van Isten előtt. Jézus odamegy hozzá, felnézett rá és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Micsoda hihetetlen meghívás! Tudjuk, hogy ez a találkozás megváltoztatta Zakeus egész életét. „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Saját bensejéből fakadt az, hogy újra testvérré váljon a testvéreinek, és a kizsákmányolás helyett a jótékonyan cselekedjen. Már nem magának akart élni, hanem szeretni. Jézus tekintetének ereje van. Tele van szeretettel, megbecsüléssel, igazsággal. Ez az igazság az, ami szabaddá tesz a szeretetre és önzetlenségre.
Feladat a mai napra: A mai imádságomban engedem, hogy Jézus rám tekintsen. Hagyom, hogy Jézus felnézzen rám, kifejezze tekintetével őszinte nagyrabecsülését, elismerését, háláját. Addig maradok meg az ő tekintetében, amíg lángra nem lobbantotta a szívemet.