Január 8.

Mk 10, 46-52: Jézussal személyesen találkozhatunk

⁴⁶Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. ⁴⁷Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁸Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” ⁵⁰Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” ⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

Amikor imádkozunk az Oltáriszentség előtt, inspirálhat bennünket a vak Bartimeus, aki egy életen át ott ült az út szélén és kéregetett, de amikor Jézus közeledett, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Tudjuk, hogy Bartimeus fizikailag vak volt, mégis feltehetjük magunknak a kérdést: Mit láthatott meg Bartimeus Jézusban? Mit érzékelt, ahogy Jézus közeledett? Mit sugározhatott Jézus Bartimeus felé, hogy mély magabiztossággal kiáltotta: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”? Feltehetem magamnak is a kérdést: Mit érzékelek én, amikor az eucharisztikus Jézus előtt ülök vagy térdelek? Néha van, hogy nem érzünk semmit, hanem csak úgy ott vagyunk az Úr előtt. És van, amikor mély vonzást érzünk iránta. Tudjuk, hogy mi magunk ezt az érzést nem tudjuk előteremteni. Ajándék. Mégis, ha Bartimeusra tekintünk, azt tanítja nekünk, hogy felszíthatjuk magunkban az érzékenységet Jézus személye iránt. Felszíthatjuk magunkban a hitet az Isten Fiában. Amikor Jézus magához hívatja Bartimeust, az azonnal eldobta köntösét, felugrott és odasietett Jézushoz. Minden porcikájával Jézusra figyelt, ugrásra készen: Ha hív, máris megyek! Mert ha valaki hatással lehet az életemre, akkor Jézus! Micsoda mély hite volt Bartimeusnak! Jézus meg is dicséri őt: „Menj, a hited meggyógyított.” A hit az aktív ráhagyatkozás Jézus szavára. Tudja, hogy Jézusnak semmi sem lehetetlen. És átadja magát neki. Olyannyira, hogy miután visszakapta látását, követte őt az úton, a tanítványa lett. Azaz, megváltoztatta, sőt Jézushoz igazította egész további életét.

Feladat a mai napra: Odafigyelek arra, hogyan vagyok jelen az imában, hogyan figyelek napközben Jézus jelenlétére, hívó szavára. Próbálom gyakorolni ezt a tettre készséget, hogy bármire is hívjon engem Jézus, nyomban megtegyem.